Az ugodi erdészcsalád legfiatalabb tagja, a 11 éves Horváth Regő is erdész pályára készül, hogy kövesse a több mint 100 éve a magyar erdőket járó felmenőit.

„Sopron, Sopron, sáros Sopron, te vagy az oka mindennek” – olvasható Horváth Károly (1929–2011) erdőmérnök, a Bakonyszentlászlói Erdészet erdőfelügyelőjének Hódoséri Vadászháznál elhelyezett emlékkövén. Meglehet, tényleg a hűség városának erdész egyeteme tehet arról, hogy fiai, id. Horváth Róbert és Horváth Attila édesapjuk nyomdokaiba léptek.

– mondta Róbert, aki a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Technikumban végezte tanulmányait, gyakorlatát pedig az Ugodi Erdészetnél, ahol aztán 46 évig dolgozott kerületvezető erdészként. Az erdészet vadgazdálkodási feladatait 2008-tól vállalta magára, és a 2020-as nyugdíjazása ellenére is rendszeresen járja a Bakonyt, aminek mára majd’ minden fáját ismeri.

Testvére, Horváth Attila Sopronban végezte el az egyetemet, 1988-tól a Monostorapáti Erdészetnél, később a Keszthelyi Erdészetnél dolgozott erdőművelési előadóként, majd 2001-től erdőgondnokként. Munkát vállalt a keszthelyi állatparkban és a Természet Házánál, aminek jelenleg az ökoturisztika munkatársa. Mindig is szerette a sportot, egyetemi évek alatt röplabdázott, de a rendszeres kirándulások mellett a tájfutás is kikapcsolta. Ezekben az években ismerkedett össze egy barlangász közösséggel, és nem kellett sok idő, hogy magával ragadja ez az extrém sport. Ha hívják, a mélyből az égig emelkedik: alpin technikával belterületen lévő magas, épületet veszélyeztető fák kivágását vállalja.

– mosolygott fiára, Gergelyre, aki szerint ehhez nem kellett semmilyen illat, elég, hogy Horváth-vér csörgedezik ereiben.

Először 2016-ban környezetvédelmi mérnök, majd 2018-ban erdőmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően fél évet a veszprémi erdészeti hatóságnál töltött, aztán gondolt egy bátrat, és lakossági zöldhulladék-kezeléssel foglalkozó vállalkozást indított.