A Magyar Kukorica Klub Egyesület idén március 13-án hirdette ki a tavalyi eredményeket. A 17. díjátadót a Debreceni Egyetem MÉK karán tartották, a házigazda Pepó Péter egyetemi tanár volt. A Hajdúság fővárosába először vitték el ezt a rendezvényt, részben csatlakozva az ott folytatott kukoricakísérletekhez. Milics Gábor, a rendezvény levezető elnöke Mosonmagyaróvárról érkezett, sokaknak példát adva ezzel.

A házigazdák nevében Stündl László dékán üdvözölte a megjelenteket és szólt arról, hogy a helyi kutatók Debrecenben 42 éves kukorica-tartamkísérletre támaszkodnak, s annak megtartása évről évre egyfajta közelharcot követel meg az elkötelezett támogatóktól. Most a legfontosabb kérdés a kukorica kapcsán az, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással lesz a növény ter­mesztésére és termeszthetőségére.

A kukorica helyzetéről Debrecenben és a kukoricáról általában Pepó Péter egyetemi tanár tartott újszerű megközelítésű szakmai előadást. A világon általában azok az országok vezetik a legnagyobb hektáronkénti termést betakarítók rangsorát, ahol csak elvétve vagy nagyon kis területen termesztik a kukoricát. Ez alól kivétel az USA, ahol a termőterület meghaladja a 33 millió hektárt, a termésátlag pedig következetesen 11 tonna felett alakul.

Tudjuk az okát, az volt az az irgalmatlan aszályos esztendő, amikor a termesztéstechnológiából jószerével csak a vetésig jutottunk, betakarítani már nem volt mit. Ha a termésingadozást nézzük, akkor az az EU-ban 30-40 százalékos, nálunk viszont 70-80 százalékot mutat, és ezúttal a nagyobb számszaki érték hátrányt takar.

Az elmúlt harminc év során halmozottan 549 milliméter a csapadékhiány Látóképen. Három évtizedre elosztva ez a mennyiség még elviselhető lenne, de van ennél súlyosabb szakmai gondunk. A kukorica a korábbi időszakban simán elviselte azt a 8-10 napot, ami két eső között eltelt itt a Kárpát-medencében. Ám a 2020-as évek óta ezen a területen szó szerint óriásit változott a világ, mert 2022-ben és 2024-ben a két egymást követő eső között 3-4 hét telt el.