Mindezekhez súlyosbító tényezőként hozzájárultak a termesztéstechnológiai hiányosságok, a hibridválasztás nehézségei, valamint a megváltozott ökonómiai feltételek (értékesítési ár, piaci-eladási gondok stb.). Tartamkísérleteink eredményei azonban azt mutatják, hogy a technológia átalakításával továbbra is lehet hatékony
a kukoricatermesztés Magyarországon.
Minden nehéz helyzetben lévő ágazat megújításának, korszerűsítésének elsődleges feladata az addigi gyakorlat áttekintése, a hibák és hiányosságok feltárása, a lehetséges új technológiai elemek kijelölése és integrációja egy hatékonyabb, új agrotechnikai modellben. Ebben a folyamatban segítséget nyújthat a hazai termesztés fejlődésének, jelenlegi helyzetének kritikai összehasonlítása a nemzetközi adatokkal, eredményekkel.
A világszinten meghatározó szántóföldi növények közül kétségkívül a kukorica területe és termésmennyisége növekedett a legnagyobb mértékben az elmúlt két-három évtizedben (1. táblázat). A vetésterület folyamatosan, lendületesen növekszik elsősorban a nemesítés eredményeként egyre nagyobb potenciális termőképességű és egyre jobb adaptációjú hibridek, a kukorica dinamikusan bővülő felhasználási területei és nem utolsósorban az agrotechnikájának fejlesztése okán.
A FAO statisztikai adatok szerint a világon a kukorica összes vetésterülete 2014-ben 183 millió hektár volt, ami 2024-re 210 millió hektárra nőtt, és ezzel megközelítette a legnagyobb vetésterületű búzát. A megtermelt összes termésmennyiség pedig már a korábban nehezen elképzelhető 1000 millió tonnát is meghaladta.
Néhány országban különösen dinamikusan nőtt a kukorica vetésterülete, közülük is kiemelkedik Kína (2014-ben 36 millió ha, 2024-ben 45 millió ha), Brazília (15 millió ha és 21 millió ha), India (8,6 millió ha és 11,3 millió ha), valamint Argentína (5 millió ha és 8,7 millió ha). Ugyanezen időszakban hazánkban 1,19 millióról 0,88 millió hektárra szűkült a vetésterület. Az előrejelzések szerint talán 2026-ban fog először előfordulni, hogy a két legnagyobb területű növényünk nem a búza és kukorica, hanem a búza és a napraforgó lesz.
Érdemes áttekinteni az 1980-as évektől a hazai kukoricatermesztés termésátlagainak és termésingadozásának alakulását napjainkig (2. táblázat). A KSH-adatok alapján azt látjuk, hogy a tízéves termésátlagok az 1980-as évekbeli 6,0 t/ha-ról a 2010-es évtizedig mérsékelten nőttek (6,8 t/ha), utána azonban csökkenés figyelhető meg (a 2020-as évek átlaga 6,2 t/ha).
Ennél is nagyobb gond az évenkénti termésingadozás rendkívüli növekedése. Az 1980-as évtizedben az ingadozás mértéke nagyon mérsékelt volt (25%), ami az elmúlt évtizedek alatt 60-70-80 százalékra növekedett.
