Az elég jó mudik

Felsorolt jó tulajdonságaik mellett a területükön kívül mindketten barátságosak az emberekkel, simogattatják magukat. Már két állatorvosi rendelőben csodálkoztak el azon, hogy mennyire kedvesek. Azt mondják, ez nem jellemző a fajtára. Hogy ez nevelés kérdése, vagy öröklésé, nem tudom, mindenesetre örülök neki. Mostanra a gyerekeket is nyugodtan ki merem engedni hozzájuk. Persze a fél szemem ott van, a legkisebb még nincs négyéves. De pont ő az, aki elé Zala jólnevelten, ahogy tanultuk, leül, és becsukott szemmel élvezi a simogatást.

Már azt sem bánom, hogy Terit nem érdekli a kecske. Mert Zalát, ha igazságos vagyok, kicsit túlságosan is érdekli. Egyszer még sebzett is, bár igaz, hogy akkor Terka tüzelt, és ez eléggé kifordította Zalát magából. De tény, hogy Zala nem a nyájat akarja mozgatni, hanem egy-egy egyedet. Szerencsére vagyunk olyan kapcsolatban, hogy le tudom hívni a jószágról. Mondjuk, jó hangosan kell kiabálnom, hogy eljusson szavam agyáig, ösztönállapotban is, de sikerül.

Persze időről időre az idegeimre megy. Zalának az a fixa ideája, hogy ahová megyek, követnie kell engem, és még nem sikerült „zalabiztossá” tenni a kerítésünket (dolgozom rajta). Úgyhogy, ha elmegyek itthonról, kennelbe kell zárjam. A patkányvadászat napján szétszedték a szemeteszsákokat, csak hogy ne unatkozzak, és legyen mit szedegetnem.

Terka állandóan nyalakszik, éles hangon csahol. Mégis, ők az én kutyáim, és azt gondolom, ami „hibájuk” van, az inkább az én tapasztalatlanságomból, vagy fáradtság miatti figyelmetlenségemből adódik. Vagy fajtajelleg, mint a csaholás, amit valaki vagy szeret, vagy nem.

A jövő

Most, hogy nagyobb helyünk van, terveim között szerepel, hogy megpróbálom kicsit jobban feltérképezni, mire képes még Zala a nyáj mozgatásában.

Meggyőződésem, hogy Teri vadászaton is beválhatna mint hajtó és apportírozó kutya. Egyszer majd, ha temérdek idő szakad a nyakunkba, talán elindulunk errefelé. Addig ülőmunkát végző férjemmel járnak futni.

Szeretnék tőlük lehozni egy almot. Úgy gondolom, hogy kettejük utódai értékes, sokféleképpen használható kutyák lennének. Akadhatna közülük éber házőrző, sportkutya, vadász, terelőkutya (köztes habitussal), de családi kutyának is beválhatnának. Egy kölyköt mindenképpen szeretnék megtartani tőlük, hogy az eddigi kutyás tapasztalataimat felhasználva képezhessem, tanulhassak tőle. Néhányan már jelezték a faluban, hogy érdekelné őket egy kölyök. De csak akkor szeretnék belevágni ilyesmibe, ha előre biztosan „elkelne” minden kiskutya. A fedeztetéssel szeretném megvárni az őszt, mert Terka akkor lesz kétéves, teljesen kifejlett, és mert a kecskék ellése, a fejés mellett tavasszal nem jutna elég időm a kutyakölykökre.

Ezek a kiskutyák biztos nem lesznek olyan tökéletes mudik, mint a tenyésztők genetikailag szűrt, származási lappal rendelkező kutyái. De elég jók lesznek, azt hiszem.

Mikor azt írom, igényes gazdákat keresek nekik, a hozzám hasonló gondosságra utalok. Mert hiszem, hogy nem attól lesz valaki igényes gazda, hogy tud vagy nem tud 250 ezer forintot szánni egy kutyára.

Ha a lap olvasói között akad olyan, aki szeretne idén ősszel leinformálható helyről, gondosan nevelt, egészséges csípőjű felmenőkkel rendelkező mudi kölyköt, kérem, jelentkezzen a szerkesztőségben!