A madáretetés aktív fázisán mostanra már túljutottunk. Jobb az idő, ismét könnyebben találnak maguknak eleséget, és az nekünk is jó, ha felfalják a szétszóródott gyommagokat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ilyenkor gyűjtik össze a legtöbb kártevőt csemetéiknek. Fiókanevelés idején veszélyes is lehet, ha etetünk, mert behordhatják a kicsiknek, akiknek ellenben friss, és fehérjedús lárvákra van szükségük, nem akármilyen magokra.
A téli madáretetésről eléggé megoszlanak a vélemények, de abba senki sem köthet bele, ha bogyótermő cserjéket, fácskákat is telepítünk kertünkbe, hogy az éhes, és szomjas madarak a nyári hőség, vagy téli táplálékhiány esetén ki tudják szolgálni magukat. Ha már az elején nekik ajánljuk ezeket a növényeket, nem kell bosszankodnunk, hogy elcsenik féltve őrzött termésünket, sőt ezekkel sok esetben meg is védhetjük nemesebb terméseinket. Vagy egyszerűen ültessünk többet, hogy mindenkinek jusson. Akkor lássuk, mely növényekkel tudjuk boldoggá tenni a madarakat.
Galagonya (Crataegus monogyna): nagyon toleráns cserje-fácska, még a szárazabb körülményeket is szótlanul tűri, a pangó vizet viszont ki nem állhatja. Skarlátvörös terméskéi augusztus elején érnek be, de gyakran még télen is megmaradnak a fán értékes táplálékforrást biztosítva a leghidegebb hónapokban. Az ekkorra kissé unalmassá váló külsejű növény ezek nélkül a bogyók nélkül beleolvadna a komor szürkeségbe, így viszont messziről csábítgatja a madarakat, például a rigóféléket.
Kányabangita (Viburnum opulus): tavasszal díszítő fehér virágernyői helyén élénkpiros termések fürtjei fejlődnek szeptember végére-október elejére. Bogyói enyhén mérgezőek az emberek számára, de a madarak gond nélkül fogyaszthatják.
Tiszafa (Taxus baccata): ennek a csodálatos örökzöldnek minden része mérgező számunkra, csak a szeptemberben-októberben érő piros termések, energiában gazdag, húsos magköpenye nem.
Tűztövis (Pyracantha coccinea): veszedelmes tüskékkel felvértezett növény, áthatolhatatlan sövény képezhető belőle. Kellemes illatú, apró, de nagytömegben nyíló virágaiból őszre narancssárgás, narancsvörös -számunkra kissé mérgező- termések képződnek. Szúróssága és télen is fellelhető bogyói végett nagy népszerűségnek örvend a madarak körében is.
Somok (Cornus): terméseik miatt számunkra is érdekesek lehetnek. Bár némelyikük íze elég semlegesnek mondható, a Cornus mas magas C-vitamin-tartalmú termései teljesen éretten édes-savanykásak, a Cornus kousa piros gömböceinek húsa pedig édes, trópusi gyümölcsöket idéző ízű, és krémes állagú. Több mint 32 különböző madárfajta táplálkozik somtermésekkel. És az sem elhanyagolható, hogy a különféle somfajok több lepkefaj lárváinak is szolgálnak táplálékkal.
Magyalok (Ilex sp.): egy rendkívül változatos növénycsalád, melynek tagjai szinte bármerre megtalálhatók, és élénkpiros, narancssárgás, illetve lilásfekete terméseket érlelnek a madarak nagy örömére. Kívánatosnak tűnő terméseit jobb, ha meghagyjuk a madaraknak, mert számunkra mérgezőek.
A kertünk tervezésekor, vagy kibővítésekor gondolhatunk még a következő fajokra is, amelyek terméseik, magjaik miatt felettébb szívesen látottak a madarak szemében: fekete bodza, hóbogyó, házi berkenye, madárberkenye, vadrózsa, vadszőlő, vadalma, sóskaborbolya, nyírfa, szilfa, bükk, kőris, éger, fűz, tölgy, ezüstfa, madárbirs, borostyán, lonc, búzavirág, cickafark, őszirózsa, napraforgó, szamárkenyér.
A környezeti változások, mint az élőhelyek elvesztése, illetve pusztulása, a biológiai sokféleség csökkenése, a mezőgazdaság intenzívebbé válása csökkentették a cserjések, erdők, rétek mennyiségét, ahol ezek a bogyós gyümölcsök, maghozó lágyszárúak természetesen előfordulhatnának.
Elégséges mennyiségű, magas energiatartalmú, számukra megfelelő, egészséges táplálék nélkül a madarak kisebb valószínűséggel élik túl a telet, rosszabb állapotban kezdhetik meg a költési időszakot, kevesebb utódot képesek felnevelni, ami aztán populációcsökkenéshez vezet. Az itt felsorolt növények természetes táplálékforrást biztosítanak a madaraknak nyár végétől kora tavaszig.
