Az antropogén polimerek – köztük a mikroműanyagok – egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg a szárazföldi ökoszisztémákban. A Land folyóiratban megjelent áttekintés szerint a talaj nemcsak befogadója, hanem átalakító közege is ezeknek az anyagoknak, ami közvetlen hatással van a talaj szervesanyag-tartalmára és a szénkörforgásra – olvasható az mdpi.com.

A talajok különösen fontos „nyelőként” működnek: a polimerek mezőgazdasági fóliákból, szennyvíziszapból, komposztból, légköri ülepedésből és városi forrásokból kerülnek be a rendszerbe. A mezőgazdasági területek kiemelt belépési pontnak számítanak az intenzív műanyaghasználat miatt.

A talaj szerves anyaga (SOM – Soil Organic Matter) kulcsszerepet játszik a szén tárolásában és a tápanyagkörforgásban. A kutatás rámutat, hogy a polimerek és a szerves anyag – különösen a humuszanyagok – közötti kölcsönhatások módosíthatják a szén megkötését, mobilitását és átalakulását. Ez a folyamat a globális szénkörforgás szempontjából is jelentős.

A mikroműanyagok például beépülhetnek a talajaggregátumokba, megváltoztatva azok szerkezetét és stabilitását. Egyes vizsgálatok szerint növelhetik a mért szerves széntartalmat, ugyanakkor ez részben „látszólagos” növekedés, mivel a műanyag eredetű szén nem feltétlenül vesz részt a természetes biogeokémiai folyamatokban. Emellett hatással vannak a mikrobiális közösségekre és az enzimaktivitásra is, ami tovább befolyásolja a szerves anyag lebontását.

A lebomló polimerek eltérően viselkednek: gyakran serkentik a mikrobiális aktivitást és felgyorsítják a szén mineralizációját. Ez rövid távon fokozhatja a szén-dioxid-kibocsátást, miközben egyes esetekben hozzájárulhat a stabilabb szénformák kialakulásához is. A hatás azonban erősen függ a talajtípustól, a hőmérséklettől és a polimer tulajdonságaitól.