Macskák által terjesztett betegségek
Toxoplazmózis: a Toxoplasma gondii fő hordozói, és terjesztői a macskák. A székletük útján külvilágba ürült oociszták egy évig életképesek maradnak, rendkívül ellenállók, és a szél könnyen elsodorhatja őket. A parazita bekerülhet sokféle, talaj közelében mozgó, talajról táplálkozó állatba, úgymint a sertésekbe, birkákba, szarvasmarhákba, nyulakba, baromfikba. Elfogyasztásuk során szintén megfertőződhet az ember.
Kertészkedés, földművelés közben közvetlenül is kapcsolatba kerülhetünk vele, és természetesen a földben, illetve talajhoz közel termesztett, földre esett, földön tárolt termések is érintkezhetnek vele. Sőt bekerülhet a légtérbe és beszennyezheti a vízforrásokat is. A gyenge immunrendszerrel élők, illetve a várandósok különösen veszélyeztetettek. Nem túl szerencsés terhesség alatt elkapni, mert a babánál látási problémákat, idegrendszeri károsodást, alacsony IQ szintet, és akár halált is okozhat.
A toxoplazmózisos emberek pedig a felmérések szerint kockázatvállalóbbak, gyakrabban keverednek erőszakos, vagy veszélyes helyzetekbe, szenvednek balesetet, lesznek depressziósok, és követnek el öngyilkosságot, mint a nem fertőzöttek. Az imént említett ausztrál tanulmány szerint Toxoplasma gondii nélkül az autóbalesetek mennyisége 17%-kal, az öngyilkosságok száma 10%-kal, a skizofréniás esetek száma pedig 21%-kal csökkenhetne.
Macskakarmolási betegség: a macskák harapásukkal, karmolásuk útján, illetve amikor megnyalják egy személy nyílt sebét, terjeszthetik a Bartonella henselae baktérium által okozott bakteriális fertőzést, az úgynevezett macskakarmolási betegséget (CSD). A macskák bolhacsípéstől, a sebeikbe kerülő bolhaürüléktől, vagy például fertőzött macskákkal való verekedés által fertőződhetnek meg.
Ez egy alattomos kórokozó, mert a legtöbb Bartonellá-val fertőzött macska nem mutatja a betegség tüneteit, tehát egy egyébként egészségesnek tűnő macska is okozhat CSD-t. Tünetei a bőr sérülése után 3-10 nappal jelentkeznek enyhe lokális fertőzésként. A terület megduzzad, vörös, és gennyes lehet. A fertőzött személynél előfordulhat láz, fejfájás, étvágytalanság, fáradtság, a mirigyek megduzzadása, szívgyulladás, illetve látásvesztés is. Kezelésére általában nincs szükség, azonban legyengült immunrendszerű embereknél súlyossá válhat.
Pasteurella multocida: a macskák körülbelül 70-90%-a hordozza ezt a baktériumot a szájában, és a harapásával adhatja át. A P. multocida által fertőzött macskaharapások után általában 24-48 órán belül fájdalmat, duzzanatot és bőrpírt tapasztalhatunk a seb helyén. Többnyire sikeresen kezelhető antibiotikumokkal, de ritka esetekben szívbillentyű-fertőzés is okozhat.
Veszettség: mivel a macskatartás még annyira sincs szabályozva, mint a kutyatartás, különben meg a macskák bármerre elcsatangolhatnak, vadállatokkal kerülhetnek kontaktusba, így valójában a veszettség a macskák körében egy eléggé gyakori jelenség. A fertőzött állat harapásával terjed, és mind a macska, mind az ember esetében gyógyíthatatlan. Egyetlen lehetőség ellene a megelőzés, a védőoltás felvétele.
Pestis: bármily meglepő, a macskák terjeszthetik a pestis különféle formáit is. Az emberek általában fertőzött rágcsálóbolha csípésén, vagy fertőzött állat megérintése által fertőződhetnek meg.
Szalmonellózis: macskák hordozhatják a szalmonella baktériumot. A szalmonellózis hasmenést, lázat, és gyomorfájdalmat okoz, amelyek jellemzően egy-három nappal az expozíció után jelentkeznek. A vadászó, nyers húst fogyasztó macskák fokozottan ki vannak téve a szalmonella hordozás kockázatának. A megelőzés magában foglalja a macska bent tartását, hőkezelt eledellel való etetését, a rágcsálók, hüllők, madarak elfogyasztásának megakadályozását, valamint az alapos kézmosást a macskaalom kiürítése, illetve kertészkedés után.
MRSA: Staphylococcus aureus egy gyakori baktérium az emberek (kb. minden harmadik ember hordozza) és a macskák bőrén. Arról híres -vagy inkább hírhedt-, hogy rezisztenssé vált több antibiotikummal szemben. A macskák gyakran hordozói az MRSA-nak anélkül, hogy bármilyen látható jelét mutatnák. Ez a baktérium közvetlen érintkezés útján terjedhet emberek és állatok között.
