0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 21.

Tényleg a takarmányborsóé a jövő?

A magyarországi borsótermesztés jelentős strukturális változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, a vetésterület megközelítheti a 40 ezer hektárt. Vajon milyen hatással van ez a megugró volumen a termesztőkre és a takarmányágazat számára?

Mi a matek eredménye?

A beszélgetés egyik legizgalmasabb területe volt, hogy a borsó jövedelmezőségét jó döntés-e pusztán a tonna/ár hozamok alapján számolni. Még abban az esetben is, ha a borsó önmagában csak önköltséget vagy minimális nyereséget produkál, a vetésforgóra gyakorolt közvetett gazdasági hatása miatt kiemelten nyereséges növénynek számít.

Legfontosabb a tápanyag-gazdálkodásban betöltött pozitív szerepe, ami jelentős inputanyag-csökkentést eredményez.

A borsó, mint pillangós virágú kultúra szimbiózisban él a Rhizobium baktériumokkal, így hektáronként mintegy 30 kilogramm tiszta légköri nitrogén megkötésére képes, miközben kiváló talajszerkezetet hagy maga után.

Nem szabad elfeledkezni az utóveteményre gyakorolt hatásáról sem, amely a hozamot és a minőséget egyaránt érinti.

Többéves üzemi kísérletek és integrátori adatok bizonyítják, hogy a borsó a létező egyik legjobb elővetemény

– emlékeztetett Zsombik László. Ha ma szétnézünk a határban a búzatáblákon, pontosan meg lehet mondani, hogy hol volt borsó az elővetemény, mert a búza szemmel láthatóan sokkal szebb – mondta, hozzátéve, hogy a szójához képest is kedvezőbb elővetemény-hatást tapasztaltak a borsónál.

A borsó az egyetlen olyan lehetőség a növénytermesztésben, ahol úgy tudják a hozamot emelni, hogy közben csökkentik a költségeket

jegyezte meg Gyenes Gábor, a jászapáti Gyenes Kft. ügyvezetője, tízéves, saját gyakorlati tapasztalataira hivatkozva. Elmondása szerint a borsó után vetett kalászosok alá az őszi alap-műtrágyázás során az összetett műtrágyát teljesen elhagyják, a tavaszi nitrogén-fejtrágyát pedig 30 százalékkal csökkentik. A visszafogott inputanyag-használat ellenére az utóvetemény gabonánál hektáronként 1–1,5 tonna többlettermést realizálnak és a hozamjavulás mellett a gabona minőségi paraméterei is növekedtek.

Blum Zoltán, a Saaten-Union Kft. ügyvezetője kiemelte, hogy a klímaváltozás és a nehéz szántóföldi körülmények között Magyarországnak nem feltétlenül az a jó út, ha a napraforgó vetésterülete növekszik (ami a búzának rossz előveteménye).

Véleménye szerint, ha a borsó önmagában csak „nullás” eredményt hoz is a piacon, a műtrágyamegtakarítás és az utána következő búza magasabb hozama/jobb minősége miatt hektárszinten, a teljes gazdaság jövedelmezőségét nézve már komoly profitot termel a gazdának.

Alternatív takarmány szója helyett

A borsó takarmánybázisként történő felhasználása komoly szakmai alternatíva a tengerentúli, döntően GMO-s szójadara kiváltására, azonban az állatfajok és a feldolgozottság szintje szerint szigorú korlátai vannak. A gyakorlati feldolgozó és sertéstakarmányozási szakértő Gyenes Gábor a sertés takarmányozás korlátjaként említette, hogy a nyers takarmányborsó őszi fajtáiban kiloghrammonként 8–10 mg/kg, a tavasziakban 5–6 mg/kg a tripszingátló-enzimek jelenléte, amelyek gátolják a fehérjék emésztését a vékonybélben. Emiatt nyersen csak 10–15%-ban tehető a receptekbe. Az általuk kidolgozott hidrotermikus eljárással ez a kedvezőtlen összetevő tartalmat annyira le tudják csökkenteni, hogy a korlátozó tényező megszűnik. A feldolgozott borsó így akár 30 százalékig is szerepelhet a sertés receptúrákban (kivéve a malacok indító szakaszát), amivel a szóját már szinte teljesen ki lehet hagyni.

A broiler csirke takarmányozás felől megközelítve a kérdést, ifj. Gallen Attila, Karát Broiler Kft. ügyvezetője elmondta, hogy náluk a repce vetésterületének csökkentése miatt jött be az őszi borsó, mint takarmány-alapanyag és a broiler-takarmányokba egyelőre óvatosan, kisebb százalékban teszik bele, de semmilyen negatív hatást nem tapasztaltak.

Nem csak fehérje

A fermentációs kutató Alpár Botond, az Agrofit Kft. K+F vezetője a modern takarmány-kiegészítés és a fenntarthatóság kérdését ecsetelve hozzátette, hogy a borsó aminosav-profilja ugyan más, mint a szójáé, de ez szintetikus aminosavakkal kiegészíthető. Bemutatott egy nyertes innovatív GINOP-projektet, amelyben a borsót tejsavas fermentációnak vetették alá, hogy még könnyebben emészthető és értékesebb takarmány-alapanyagot kapjanak.

A kérődzők esetében a borsó komplex, kettős funkciójú alapanyag, mivel a szárazanyag 20–25 százalékos nyersfehérje-tartalma mellett kiemelkedő keményítőtartalommal bír. Dr. Tóth Tamás, a Széchenyi István Egyetem dékánja és kutató professzora a borsó beltartalmi értékeit és a tejelő tehenek emésztésbiológiáját elemezte.

Felhívta a figyelmet, hogy a borsóra ne csak fehérjeként tekintsünk, mert jelentős a keményítőtartalma is. Emiatt a bendőben csak lassan (óránként 5–6 százalékos sebességgel) bomlik le, szemben a gabonafélékkel (árpa, búza: 20–30 százalék).

Ez a tejelő teheneknél kifejezetten előnyös, mert kevésbé okoz acidózist, bendőbepállást. Ezzel szemben a borsó fehérjéje nagyon gyorsan lebomlik a bendőben. A receptúrában ezért figyelni kell, hogy a borsó mellé valamilyen bendőben nem bomló fehérjeforrást is tegyenek- vagy hőkezeléssel (például ahogyan Gyenes Gáborék csinálják) csökkentsék a fehérje lebomlási sebességét, különben megemelkedik az állatban az ammóniakoncentráció. Megerősítette, hogy monogastriás állatoknál (sertés, csirke) a nevelő- és befejező szakaszban kiváló a 30 száztalékos arány, de a választás előtti/indító szakaszban a kismalacoknál óvatosan kell vele bánni.

A beszélgetés rávilágított arra, hogy a takarmányborsó a fenntartható és importfüggetlen, GMO-mentes magyar agrárium egyik kulcsnövénye lehet. Bár a szójához képest a takarmányozásba történő beépítése technológiát (hőkezelést, aminosav-kiegészítést) igényel, agronómiai előnyei és a modern őszi fajták termésbiztonsága indokolttá teszik a vetésterület további növelését.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság