Szerző:
Molnár Balázs

Elsőre sokaknak egyetlen megoldásnak a háziegér tűnhet, de van alternatíva is, ha el akarnánk kerülni a jellegzetes szagokat. A klasszikus háziegér mellett az elmúlt években eleségállatként rendkívül népszerűvé vált az afrikai sokcsecsű egér. Bár mindkettő kiváló táplálékforrás, anatómiai, beltartalmi és tenyésztési sajátosságaik alapján más-más célokra ideálisak.

Ezek alapján fontos eldöntendő kérdés is lehet, hogy melyiket tenyésszük inkább. Általánosan ismert tény, hogy a háziegér vizelete büdös és ezáltal a tartási körülményektől függetlenül a környezete is annak érződik, de sokan ennek ellenére is tenyésztik, hiszen más szempontokból kedvező az állat. Vizsgáljuk meg ezeket, összehasonlítva az afrikai sokcsecsű egérrel, hogy valójában melyik is a „jobb”, ha van jobb a kettő közül.

Tenyészthetőség és szaporaság

A saját tenyészet fenntartásánál a szaporodási ráta és a tartási komfort a két legfontosabb tényező. Hiszen takarítani, etetni, itatni, mind a kettőt ugyanannyira kell. Nyilván almolni lehet sűrűbben is, ez a gazdától függ. Ilyen szempontból egyaránt igénytelennek tekinthetőek. A háziegér rendkívül gyorsan, már 6-8 hetes korban eléri az ivarérettséget. A vemhességi idő rövid, mindössze 19-21 nap közé tehető, az átlagos alomméret 8-12 kölyök szokott lenni, de ez nőstény függő.

Folyamatosan és szinte bármilyen körülmények között hajlandóak szaporodni. A korábban említett szag a hím háziegerek vizeletéből származik. Ez egy rendkívül erős, szúrós ammóniaszag, ami joggal zavaró tud lenni és kellemetlen beltéri tenyésztés esetén. Az afrikai sokcsecsű egér egy kicsit lassabban fejlődő faj. Ivarérettségüket 10-12 hetes korban érik el.

Vemhességi idejük 23 nap körüli, azonban, ahogy a nevükből következtethető, a nőstények akár 16-24 csecsbimbóval is rendelkezhetnek. Egy egészséges nőstény átlagosan 15-22 kölyköt hoz a világra, de nem ritka a 25 feletti utódszám sem. Hatalmas előnyük a háziegérrel szemben, hogy szinte teljesen szagtalanok, még kézben tartva sem érezni szinte semmit. Vizeletük nem rendelkezik a háziegérre jellemző ammóniás szaggal, így a lakásban tartás esetében sem zavaró.

Tápanyagtartalom és testméret

A táplálék minősége közvetlenül befolyásolja a hüllők növekedését, vedlését és általános egészségét, ezért szinte a legfontosabb szempont ez, mind közül. A háziegér kifejlett testtömege 20-30 gramm között mozog átlagosan. Tápanyag-összetételük a terrarisztika standardja, azonban zsírtartalmuk viszonylag magas, fehérjetartalmuk pedig alacsonyabb a patkányokhoz vagy a sokcsecsűhöz képest.

Ebből következik, hogy fiatal kígyók felneveléséhez tökéletes lehet, de egy nagyobb testű piton már csak tetemes mennyiség elfogyasztásával lakik jól, ami az emésztőrendszert jobban terheli, amellett, hogy közben az étvágya is elmehet az állatnak.