Ez már ideálisabb méret például a királypitonok számára is. Húsuk soványabb, fehérjében gazdagabb, csontozatuk pedig sűrűbb, ami jobb kalcium-foszfor arányt biztosít a hüllők számára. A kevesebb zsír és magasabb fehérje egészségesebb, izmosabb növekedést eredményez, és kevésbé hajlamosítja a kedvencünket az elhízásra.

Tartási körülmények és a helyigény

A háziegér a standard, kisebb méretű (T3-as) laboratóriumi dobozokban is egyszerűen tartható. Mivel sokat isznak és vizelnek, a páratartalom a dobozban hamar megnőhet, ami légúti betegségekhez vezethet náluk. Ezért is fontos a jó szellőzés és a folyamatos takarítás, de figyelni kell, hogy ne huzatos helyen tartsuk őket.

A sokcsecsű a nagyobb testméretből fakadóan és a magas alomszám miatt egy tágasabb, inkább a patkányoknak megfelelő méretű (T4-es vagy egyedi) ládában tartható ideálisan. Rendkívül erősen rágnak, így a vékonyabb műanyag dobozokat pillanatok alatt átrágják, abban nem érdemes tartani őket.

Végül melyiket is válasszuk?

Ha kisebb méretű siklókat (pl. gabonasikló, királysikló) tartunk, és van egy jól szellőző, lakótértől elkülönített helyiségünk, például egy garázs vagy fészer, akkor a háziegér tenyésztése gyorsabb eredményt hoz és költséghatékonyabb a helykihasználás szempontjából, mint a sokcsecsű. A kisebb szájméretű újszülött kígyóknak a napos sokcsecsű egér is túl nagy lehet. De ezeket a körülményeket leszámítva, elgondolkodtató lehet a tenyésztése.

Ha viszont pitonokat, boákat, vagy más, nagyobb testű kígyókat tartunk, vagy a tenyészet esetleg a lakáson belül vagy ahhoz közel van, akkor egyértelműen az afrikai sokcsecsű egér a jobb választás. A szag hiánya, az óriási alomméretek és a jobb beltartalom mind mellette szól.

Szerző:
Molnár Balázs