Bár a tőke kialakítása jó pár évet igénybe vesz, legyen szó a már beállt, konvencionális művelésű szőlőállomány átállításáról, vagy új telepítés kialakításáról – azt követően a szőlőt érintő, egyébként bokros teendők mennyisége rohamosan zuhan, nem beszélve a növényvédelmi költségek csökkenéséről, hiszen a szőlő ,,nem nő ki” a növényvédő szer oltalma alól. Felmerülhet a kérdés, hogy a szőlőminőség hogyan reagál a művelésmódra: a laboratóriumi vizsgálatok eddig kedvező eredményeket adtak, és a cukorfok sem hagy kívánni valót maga után.

Egyetlen elkerülhetetlen művelet van, amely minden évben a szőlész feladata: és ez a rügyritkítás, melyet ipari volumenben egy sajátos, forgódamilos gépezettel végezhetünk el. Ilyen értelemben, még a tavaszi fagyok is hasznunkra válhatnak, hiszen ez természetes rügyritkításnak tekinthető. Megfontolandó lehet, hiszen idén hatalmas károk keletkeztek a szőlőt ért fagyok hatására.

A módszerről

Nagy István Verpeléten szőlészkedik. Beállt ültetvény esetében, amely 2-3 éves, már teljesen automatizálható, nincsen szükség kézimunkára. Kérdésemre, miszerint miért választotta ezt a tőkeforma-kialakítást, István elmondta, Babó Tivadarral való találkozása, valamint egy ágaskordon kialakítású, meggyőző ültetvény látványa vezette oda, hogy ő is váltott a technológiára.

Az évek folyamán összegyűlő tapasztalatok rávilágítottak, hogy az idősebb ültetvényeket sokkal hatékonyabban át lehet állítani, mint az új ültetvényt ilyen tőkeformára alakítani. Az új ültetvény esetében tovább tart a kívánatos forma kialakítása.

Az ágaskordon előnyei

István leginkább csak előnyökről számolhat be. A keskeny lombfal növényvédelmileg kedvezőbb, hiszen könnyebben átfújható a permetlével. Ez az anyagiak tekintetében 50%-os permetszer-megtarkarítást is jelenthet. A kézimunka elhagyható a már említett beállítási időszakot követően. Nincsen metszés, kötözés, nem termelődnek felesleges vesszők, és tavaszi rügyritkítással szabályozhatók a hozamok.

A hagyományos tőkeművelésmódról átállított ágaskordon az ötödik évétől már nem igényel kézimunkát. Új telepítés esetében a növény fejlődési tulajdonságaitól is függ, hogy mikor hagyható el a kézi beavatkozás, de megközelítőleg 6-7 évre van szükség. A szőlész Chardonnay, Cabernet, Zweigelt, Kékfrankos, Hárslevelű, és Olaszrizling fajtákkal próbálkozott: mindegyik beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Az ágaskordon tőkeforma terméshozam-alakulása (a minőség megtartása mellett) a hagyományos művelésű szőlőhöz képest:

• 1-2. évben (tőkeforma kialakítás ideje alatt) hasonló
• 3. évben 30-50%-kal többet terem
• 4. évtől kezdve a hagyományos termelési módhoz képest 1,5 – 2-szeres a termésmennyiség – ezt a rügyritkító géppel szabályozzuk.

Amit minden évben meg kell tennünk

A tavaszi időszak legfontosabb munkálata, a szőlőültetvény megfelelő szinten történő rügyritkítása. Ez általában a felső 2 m-es kordonkar-magasságtól a 150 cm-es magasságig terjedő művelet. A rügyek 20-30%-át le kell dörzsölni, damilos-hidraulikus forgó rendszerű rügyritkító gépezet segítségével.

A váltás miértje

István számára fontos volt a költséghatékonyság, valamint a szőlő minőségi és mennyiségi szabályozásának könnyű megoldhatósága. Dr. Babó Tivadar, a technológia szellemi atyja elmondta, a visszavágott, már beállt tőkéből növő kordonkaron kialakuló hosszú hajtásokat függőlegesen, lefelé lekötözik.

Ezeknek minden egyes rügyéből hajtás fog fakadni, majd a növekedés leáll: a növénynek egyszerűen nincsen energiája hosszú hajtásokat képezni, és ez az a pont, amit Tivadar kiemel, emiatt nem kell metszeni. Nincsen többé hosszú hajtás, helyette termőgallyak képződnek. Ezért nem kell metszeni, mert rengeteg a rügy, melyekben ott nyugszik a fürtkezdemény. A damilos gépezet segítségével a rügyritkítás révén emelhető az egy rügyre eső levelek száma, ezzel befolyásolható a must cukorfoka is.