A galaci bukó a tenyésztők elkötelezettségének köszönhetően megőrizte ősi formáját, miközben új színekkel gazdagodott, így a galambászok körében nagy népszerűségnek örvend. A fajta a 20. század folyamán vált népszerűvé, és az intenzív szelekciónak köszönhetően kiváló repülési és bukóképességgel rendelkezik. E Galac városából és környékéről, az 1800-as évek elejéről származó fajtából a nyilvántartások szerint több mint négyezer példányt tartanak a szervezett tenyésztők, de a tényleges populáció ennél jóval nagyobb lehet – Bukarestben és Galacon is működik fajtaklubja.

A szakember elmondta, hogy a fajta eredetét a keleti pergőből származtatják, de a helyi fajtákat is bevonták a kitenyésztésbe, sőt a parlagi galambot is, innen a fajta „rusztikussága”. A fajtaleírás (standard) megújítására is szükség volt, mert amikor az európai díszmadár-, baromfi-, galamb és nyúltenyésztők szövetsége (Entente Européenne d’Aviculture et de Cuniculture, EE) kézbe vette az akkori Romániai Galamb- és Kisállattenyésztők Általános Egyesülete által benyújtott standardot, a változatok özönével szembesült. De egy fajtán belül nem szabad ennyi változatnak lenni, annak egységesebb képet kell mutatni.

A fajtával rendszeresen szerveznek röpversenyeket. Vannak egyesületek, ahol nem tekintik prioritásnak a bukóképességet, hanem többórás keringőképességre szelektálnak. Itt van egy kis ellentmondás, mert a fajta a bukó nevet viseli

– Engem is kritizáltak amiatt, hogy a könyveimben és a cikkeimben nem hangsúlyoztam eléggé a fajta keringőképességét és a tenyésztők személyét, akik ebbe nagy munkát fektettek és fektetnek. A német tenyésztők nagy gonddal ügyelnek a röpképességre, de a küllemi tulajdonságokat sem hanyagolják el. Egy időben divat volt, hogy a röperedményt tartalmazó lapot csatolták a küllemi bírálólaphoz, ami teljesebb képet adott az adott példányról.

Ugyanakkor a röpképességre koncentráló tenyésztők számára a rajz és szín másodlagos jelentőségű. Nem részletezném a röpstandardot, amely igen bonyolult, de tudni kell, hogy minden egyes forgásra pontot kapnak a galambok, sőt mi több, az is számít, hogy egyet (egyszerűen) buknak-e vagy többet „zsinórban”, 1-2 méter hosszban.

A röp­standard 30 perc csapatrepülést tüntet fel: minimum 5 galamb tűnő magasságban (kb. 1700 m), bukással tarkítva kell repüljön. A bukás történhet bármelyik irányban, legjobban a többszörös, egyszerre 50-70 métert zuhanó galambokat pontozzák. Annak ellenére, hogy létezik fésűs és duplakontyos változata is, illetve több színváltozatban is elfogadott, a tipikus galaci bukó kéktarka és simafejű.

A régebbi nyújtott, illetve a kerek fej ma már nem szerepel a standardban. Fontos kritérium a gyöngyszem és a szemgyűrűk világos szaruszíne. A kristálytiszta szem a fajta egyik jellegzetessége – mutatta be kedvenc fajtáját Constantinescu Herman.

A galaci bukó külleme (mai standard)

Feje lekerekített, kicsi, a csőr rózsával (orrdudorok és homlok) borított, körfésűs vagy betűzött fésűvel (konty). Csőre középhosszú, enyhén lefelé álló, színe a tollazathoz igazodik. Szeme sima, világos szemgyűrűkkel körülhatárolt. Széles, domború mell, testhez simuló szárnyak jellemzik. Lábai középhosszúak, tollatlanok, a farok középhosszú, zárt, keskeny.

Színváltozatai között vannak egyszínűek (fehér, fekete, kék, vörös, sárga stb.) és tarkák is, amelyek lehetnek három-, négy- vagy többszínűek, tiszta alapszínnel és egyenletes rajzolattal, fehér evezőkkel, kormánytollakkal. Bár a „bukó” elnevezés utal a repülési stílusára, a hangsúly a fajtajegyek, színek és tiszta rajzolatok megőrzésén van.

Románia egyik legelterjedtebb fajtája. A testtömeg 300-350 g között mozog, a csőr mérete 14-17 mm. A kormánytollak száma 12-16 közötti. Testtartása elegáns, a kissé előreugrott mell a farok felé lejt. Tollazata gazdag, dús, de testhez simuló. Fehér példányok bármelyik tarka változatból létrejöhetnek – ezek bükkönyszeműek.

Hibák: nem megfelelő testtartás, színes tollak a pofákon, a csőr vonala alatt, felemás szemek, vörös szembőr, fekete, hosszú, vékony vagy túl rövid, görbe vagy nyitott csőr, rövid vagy keskeny kormánytollak, gyenge szín, tollazat a lábon, nem megfelelő rajzolat.

Értékelés sorrendje: összbenyomás, fejforma, szem-szembőr, csőr, a tollazat szerkezete, szín és rajz. A gyűrűmérete 7 mm. Értékelési csoportja: keringőgalambok, pergő csoport.

Létezik röpstandard is a fajta értékelésére. A bonyolult értékelési rendszerben értékelik a madarak forgását (a bukást) és a küllemet is. A legjobb galaci bukók egymás után többször is buknak, miközben 70-80 métert veszítenek a röpmagasságból.