„Matematika tagozatos gimnáziumban végeztem, így a kétféle érdeklődési kört ötvözve választottam az erdőmérnöki pályát. Soproni tanulmányaim befejezése után Győrbe kerültem, és több mint három évtizedig erdőfelügyelőként jártam a Kisalföld, azon belül leggyakrabban a Hanság és a Szigetköz tájait, erdeit. Van a Duna-ártéren egy hely, ahol 30 éve minden ottjártamkor készítek egy fotót ugyanazon beállításból. A már csaknem 200 felvételből álló sorozat érdekesen szemlélteti a környezet változását. Immár másfél évtizede nyugdíjasként is rendszeresen kijárok madár-, vadlesre, és persze viszem magammal a fényképezőgépet is.

Családunkban mindig is volt fényképezőgép, így azt már fiatalon használni kezdtem. A fekete-fehér korszakban kitanultam a laborálást és a nagyítást is. Munkám és utazásaim során elmaradhatatlan társam a fényképezőgép.

Az OEE Kisalföldi EG Helyi csoportjának titkáraként számtalan erdészrendezvényen részt vettem, természetesen fényképezőgéppel, így az évek során sok száz darabra duzzadt erdészportré-gyűjtemnyem. Jártam sokfelé a világban, utazásaim során idegen tájakat, élethelyzeteket is sikerült megörökítenem. Képeimet több kiállításon, szakmai rendezvényen, pályázaton bemutattam, és számos díjat nyertem.

A kiválasztott képem egy júniusi zöldár idején készült a szigetközi Duna-hullámtéren. A homokzsákokkal is megerősített árvízvédelmi töltésről motorcsónakkal indultunk a szigetvilág belsejébe feltérképezni, hogy a hirtelen jött áradás merrefelé sodorta el és hol halmozta fel a vágásokból és erdei rakodókról a felkészített faanyagot.

A cserjeszint felett hajókázva az olykor 3-4 méter mély víz felületén varázslatosan táncoltak, tükröződtek a fák koronáján átszűrődő napsugarak.”