Magyarországi helyzete
Magyarországon az aligátorteknős jelenléte a természetben kizárólag az emberi felelőtlenség számlájára írható. A kilencvenes és kétezres években a kis teknősöket legálisan, olcsón lehetett megvásárolni a kisállat-kereskedésekben. Sokan nem számoltak azzal, hogy a kezdetben ötforintos méretű, aranyos jószág néhány év alatt hatalmas, agresszív állattá növi ki magát. Amikor a tulajdonosok megunták, vagy már nem tudták biztosítani a megfelelő elhelyezést, egyszerűen szabadon engedték őket a legközelebbi tóban vagy folyóban, így „betelepítve” őket az országba. Bár az egyedszámuk nem tekinthető magasnak, de még így is komoly ökológiai veszélyt jelentenek.
Szerencsére Magyarországon jelenleg a törvényi szabályozás rendkívül szigorú. Az aligátorteknős a különösen veszélyes állatfajok kategóriájába tartozik. Ez azt jelenti, hogy magánszemélyek számára a tartása, szaporítása, kereskedelme vagy az országba való behozatala szigorúan tilos és büntetendő. Kizárólag engedéllyel rendelkező állatkertek, bemutatóhelyek vagy tudományos intézmények tarthatják őket, ahol a szökésbiztos elhelyezés és a szakmai háttér garantált mellé.
Fotó: Jarek Tuszyński, Wikimedia commons
Tartási körülményei
Azok a helyek, amelyek ilyen állatokat tartanak, komoly kihívásokkal néznek szembe, ugyanis a tartási körülmények biztosítása nem egy egyszerű feladat. Egy kifejlett példánynak hatalmas, több ezer literes medencére vagy egy rendkívül biztonságosan körbekerített, mély kerti tóra van szüksége. A kerítésnek nemcsak magasnak kell lennie, hanem a földbe is mélyen le kell süllyeszteni, mivel a teknősök kiválóan ásnak és kockázatos, hogy kiássák magukat a helyükről. Etetésük során fagyasztott halakat, rágcsálókat, marhaszívet vagy speciális pelleteket kapnak, és minden egyes etetésnél vagy takarításnál ügyelni kell a biztonsági távolság megtartására. Röviden, nem egy egyszerűen tartható faj.
Összefoglalva
Összességében elmondható, hogy
Veszélyessége valós, de kizárólag akkor válik fenyegetéssé az emberre, ha felelőtlenül megzavarják a szárazföldön, a hazai természetre gyakorolt hatása miatt pedig abszolút nincs helye a magyar vizekben és rendkívül káros is. A szigorú tiltás tehát teljesen indokolt: ez a faj nem otthoni kedvenc, mégis izgalmas lehet megfigyelni speciális körülmények között, de ha összefutnánk vele a természetben, inkább kerüljük el és jelezzük az illetékes hatóságoknak/természetvédőknek a fellelhetőségét.
Molnár Balázs
