A titok nyitja egy méltatlanul elfeledett növényünkben rejlik, amely most újra elfoglalhatja az őt megillető helyet a hazai agráriumban. A Gabonakutató Nonprofit Kft. és a Vitafort Kft. összefogásával megrendezett II. Vitafort–GK LenNap szakmai rendezvény fókuszában a len modern mezőgazdasági lehetőségeinek feltárása állt. Révész Márton, a taliándörögdi Dörögdi Mező Kft. ügyvezetője bevezető előadásában ismertette a gazdaság növénytermesztési és állattenyésztési struktúráját. A folytatásban a lenmag takarmányozás-élettani hátteréről, az ómega-3-zsírsavak szerepéről, valamint a tejtermelésre gyakorolt közvetlen biológiai és gazdasági előnyeiről Molnár Ernő, a Vitafort Kft. szarvasmarha szakspecialistája avatta be a hallgatóságot. A barátkozásunkat az olajlennel egy kis történelmi áttekintéssel kezdte:
Ősi kultúrnövényünk a len
A len (Linum usitatissimum) az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye, amelynek fonásra használt szálairól már egy 34 ezer éves grúziai barlangi lelet tanúskodik. A komolyabb termesztési kultúrát mutató mikroszkopikus maradványok 8000 éves múltra tekintenek vissza. Európában a neolitikumban terjedt el, a len- és textilhasználat a 15. században a német takácsvárosok korában érte el a csúcsot.
A 19. századtól a rostlen mellett – a nemesítés hatására – megjelent az erősen elágazó szárú, magért termesztett olajlen is. Bár a 20. században a hazai termesztés visszaszorult, és főként a kisgazdaságokban élte át a gazdasági fejlődést, a közeljövőben a növény újra reneszánszát élheti. A korábban a textiliparban betöltött szerepe helyett ma már a gyógyászatban, a humán élelmezésben és a modern állattakarmányozásban használják elsősorban.
Lenmag, a modern állati takarmányozásban
A népi gyógyászatban korábban egészben áztatva (kérődzőknél nyálkaanyag-felszabadításra) vagy forrázva, darálva alkalmazott lenmag igazi értékét a modern tudomány szerint kedvező zsírsavösszetétele adja. Az ómega-3 egy többszörösen telítetlen, 18 szénatomos esszenciális zsírsav, amelyet az állati szervezet önállóan nem képes előállítani. A modern, intenzív takarmányozási rendszerekben – amelyek döntően a szemes kukoricára és a szójára épülnek – az ómega-6 és az ómega-3-zsírsavak egyensúlya kedvezőtlen irányba tolódott. Míg a biológiailag ideális arány a 3:1 vagy az 1:1 lenne, a valóságban a nagyüzemi állományok táplálkozásában ez az arány az 1:10, de akár az 1:30 szintet is elérheti az ómega-6 javára. Az ómega-6-zsírsavakból a szervezetben gyulladáskeltő hatású vegyületek képződnek, míg az ómega-3-zsírsavakból gyulladáscsökkentő anyagok szintetizálódnak. A szakember szerint a lenmag, mint magas energiatartalmú és olajtartalmú takarmánykomponens, ennek az elbillent aránynak a korrigálására kiváló megoldás lehet.
A lenmagos etetés további élettani és gazdasági előnyei
A lenmagos etetés valóságos élettani pluszt jelent a marháknál, legyen szó tej- vagy hústermelésről. A lenmag ugyanis koncentrált, könnyen emészthető energiát biztosít, az igazi különbséget azonban a magas omega-3 zsírsav-tartalom jelenti. Ez a komponens természetes gyulladáscsökkentőként működik: úgy teszi rendbe a tőgy egészségét, hogy a kritikus szomatikus sejtszámot tartósan a biztonságos 200 ezer alatti zónába szorítja vissza.
Prémium tejterméket eredményez
A szakspecialista rávilágított egy fontos összefüggésre: ha összehasonlítjuk a lenmag zsírsavprofilját a különféle tömegtakarmányokéval, látható, hogy az ómega-3 aránya a friss legelőfűben a legmagasabb, míg a silókukoricában, a szenázsokban és a száraz szénákban ez az érték elenyésző. Amikor a tejelő tehén takarmányadagját lenmaggal egészítik ki, nem egy mesterséges terméket hozunk létre, hanem biológiailag visszaállítjuk azt a tradicionális tejminőséget, amelyet a századokkal ezelőtti, kizárólag legelőre alapozott tartástechnológia eredményezett.
Az ebből a tejből készült végtermékek (vaj, sajtok) humán egészségügyi értéke kiemelkedő (szív- és érrendszeri betegségek megelőzése, a magzati látás- és agyfejlődés támogatása, a kognitív képességek és a memória javítása, valamint a demencia és a depresszió elleni hatás).
A mai tejpiacon, ahol a termelők a túlélésért küzdenek, ez a funkcionális tej magas hozzáadott értéket képvisel, a feldolgozóipar által szelektíven kezelhető, és a normál tejárnál lényegesen magasabb, prémium áron értékesíthető.
