A Debreceni Egyetem (DE) Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Konzervációökológiai Kutatócsoport vizsgálataiban a legfrissebb vadlúdszámlálási adatokat összevetették az 1989 és 2019 között gyűjtött adatsorokkal, hogy kiderüljön, hogyan változott a nagy lilikek száma és telelési ideje. Továbbá azt is vizsgálták, milyen egyéb tényezők okozhatták a vadludak létszámnövekedését. Egyik ilyen tényező, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területén belül nőtt a gyepek és a vizes élőhelyek, valamint a szántóföldi területek, ami a vadludak táplálkozási lehetőségei miatt lényeges tájjellegű változás.
Az 1980-as évek végi átlagosan kb. 2000 egyedről több mint 30 000 egyedre emelkedett a nagy lilikek száma. Ami abból a nézőpontból is érdekes, mert a faj északi költőállománya szintén nőtt, évi 6-8 százalékkal 2003–2012 között, viszont a hortobágyi átvonuló állomány évi 12-21 százalékos növekedést mutat, ez azt feltételezi, hogy az északi állomány egyre nagyobb része vonul át a Hortobágyon ősszel.
Nemcsak az átvonuló állományok mérete nőtt, de a klimatikus tényezők változásával az áttelelőké is: az 1990-es évekbeli nulláról 2010-re 10 000 fölé, amivel a Hortobágy a faj fontos telelőhelyévé vált.
Szántóföldek „vadlúdbarát” kezelése
A kutatók a földborítás-változást, a gabonával vagy kukoricával vetett területek kiterjedésének változását és a vadászat intenzitásának hatását is vizsgálták. A vizsgálati terület 5, 10 és 20 kilométeres körzetében a tájhasználat csak kismértékben változott, így ez nem magyarázhatta az állomány robbanásszerű növekedését. A ludak által kedvelt kukorica és búza vetésterülete csökkent a megyében, ami arra utal, hogy a növekedés független ezen források bőségétől. A vadászati nyomás a ludak számának növekedésével együtt nőtt a térségben, ami elméletileg koncentrálhatja a madarakat a védett területekre, de ez a hatás jóval kisebb térbeli és időbeli léptékű a klímaváltozás hatásához képest.
Az eredmények alapján a Hortobágy a nagy lilik egyik legfontosabb vonulási gyülekezőhelyévé és új telelőhelyévé vált az elmúlt évtizedekben. A vadlúdállomány védelme érdekében a kutatók a nemzeti park határain belül levő szántóföldek „vadlúdbarát” kezelését javasolják, például csalivetésként alkalmazott kukorica- és búzatáblák kialakításával, hogy biztonságos táplálkozóhelyet biztosítsanak a ludaknak, megvédve őket a védett területen kívüli vadászati zavarástól.
