A madárpókok ivarainak megkülönböztetése
A nőstények általában sokkal robusztusabbak, méretesebbek, és lényegesen tovább élnek, a hímekhez viszonyítva. Megfelelő gondozás mellett egyes fajok a 15-20 éves kort is simán megélik. A hímek élettartama ezzel ellentétben tragikusan rövid. Az utolsó vedlésük után, amellyel elérik az ivarérettséget, mindössze 1-2 évig maradnak életben.
A kifejlett hímek jellegzetes ismertetőjegye a pedipalpusuk (tapogatólábuk) végén elhelyezkedő megvastagodott párzószerv. Emellett a legtöbb fajnál az első járólábakon kialakuló párzósarkantyú, amely a párosodás során a nőstény rágóinak visszatartására szolgál. A párzás maga rendkívül kockázatos folyamat, a nőstény ugyanis gyakran puszta zsákmánynak tekinti a közeledő hímet. Sikeres párzás után a nőstény hetekkel vagy akár hónapokkal később egy sűrű, fehér hálóból font peteburkot (kokont) készít, amelybe akár több száz petét is rakhat. Ezt a burkot hevesen, olykor agresszíven őrzi, forgatja, míg a kikelő kispókok el nem hagyják azt.
Fontos tudnivaló
Fontos kiemelni pár dolgot. A legtöbb amerikai kontinensről származó faj elsődleges védekezési mechanizmusa a potrohukon található csalánszőrök lerúgása. Ha az állat fenyegetve érzi magát, akkor a hátsó lábaival ezeket a mikroszkopikus, apró horgokkal teli szőröket a levegőbe dörzsöli. Bőrre, szembe vagy a légutakba jutva ezek rendkívül erős viszketést, gyulladást és allergiás reakciót okozhatnak. A harapás (marás) csupán másodlagos fegyverük, amelyet a csalánszőrökkel nem rendelkező afrikai és ázsiai fajok alkalmaznak elsődlegesen. Ezek okán ezeknek az állatoknak a simogatása szigorúan kerülendő.
Vitorlás gekkó, a legnépszerűbb gyíkok egyike – Magyar Mezőgazdaság
Aligátorteknős – valóban annyira veszélyes, mint mondják? – Magyar Mezőgazdaság
