Szerző: Molnár Balázs
A faj története egészen sajátos. A vitorlás gekkók kizárólag a Csendes-óceán délnyugati részén található Új-Kaledónia szigetein őshonosak, leginkább a Fősziget déli részén és a Fenyő-szigeten fordulnak elő. Bár a 19. században már leírták a fajt, sokáig azt hitték, hogy a vadonban teljesen kipusztult és eltűnt. Végül 1994-ben újra felfedezték őket. Azóta a fogságban történő tenyésztésük annyira sikeressé vált, hogy a terráriumokban ma már több vitorlás gekkó él, mint a természetben.
A terrárium kialakítása és tartási körülmények
Mivel a vitorlás gekkók fákon élő állatok, a terráriumuk esetében a magasság sokkal fontosabb, mint az alapterület. Ezért ideális egy álló terráriumban tartani őket. Egy kifejlett példány számára egy legalább 45x45x60 centiméteres terrárium a megfelelő.
Fotó: annakilljoy, Wikimedia commons
Szükségük van rengeteg mászófelületre, például parafaágakra, bambuszra vagy szőlőtőkére, valamint dús növényzetre, amely lehet műnövény, de a valódi növények (mint a szobafutóka vagy a broméliák) segítenek a megfelelő páratartalom fenntartásában is és valódi életet visznek a terráriumba. A hőmérséklet tekintetében a vitorlás gekkók nem kényesek, ugyanis az átlagos szobahőmérséklet tökéletes számukra. Nappal a 22–26°C közötti érték az ideális, éjszaka pedig ez nyugodtan lecsökkenhet 19–20°C-ra. Nagyon fontos tudni, hogy
A páratartalomnak 60–80% között kell mozognia, amit napi egyszeri vagy kétszeri (leginkább esti) alapos párásítással (permetezéssel) érhetünk el.
