Nem véletlen, hogy a mediterrán vidéken ma is nagyon elterjedt szokás az árnyékolandó teraszokra, sőt, akár az utcák fölé is növényeket futtatni. Ennek igen nagy előnye, hogy mivel ősszel lehullnak a levelek, télen nem árnyékol. Viszont annál finomabb termést, mint amit ott ülve csipegethetünk, nem nagyon tudok elképzelni. Erre a célra régen az ún. direkttermő szőlőfajtákat használták, de elég nagy a lehetőségeink tárháza.
Ezek a szőlők valóban okozhatnak galibát akkor, ha nem akarjuk maradéktalanul leszüretelni a termésüket, és a teraszburkolatra hulló bogyók maradandó foltokat hagynak. Világos csemegeszőlőt ültetve nem lesz ilyen problémánk. Ha nem metsszük drasztikusan, akkor ugyan kisebb fürtöket fog hozni, de nagyobb lombot növeszt. Egyetlen hátránya lehet: ha nem szedjük le a túlérett termést, odavonzhatja a darazsakat, ami akár balesetekhez is vezethet.
Ha kivit futtatunk fel a támrendszerünkre, akkor ezzel nem lesz problémánk. Az árnyék ugyanúgy biztosított, és amikor ősszel leszüreteljük az egész télre való kiviadagunkat, az külön öröm. Egyre kell csak ügyelnünk. A kivi egyivarú, kétlaki növény. Ugyan kínálnak belőle önporzó fajtákat is, de mivel egy lugashoz a támrendszer méretétől függően 2-4 növény is szükséges, így könnyen megoldhatjuk ezt a helyzetet, ha közéjük egy porzós egyedet is telepítünk. Persze nem mindenki szeretne termő lugast.
Természetesen virágzó futónövényekkel is meg tudjuk oldani, hogy legyen hova elvonulnunk a nyári rekkenőben. Szóba jöhet a lilaakác, ami tavasszal elképesztő virágözönnel ajándékoz meg bennünket. Igaz, ebben az esetben is konfliktusba kerülhetünk fullánkos vendégeinkkel, de a lilaakác virágzása idején még azért viszonylag ritkábban tartózkodunk hosszasan a teraszon. Az az illatáradat és színorgia viszont egyenesen mesés.
Érdekes, hogy a legintenzívebben este illatoznak. Ez viszont nemcsak bennünket, hanem az ezt terített asztalként értelmező rovarokat is vonzani fogja; az apró virágszirmok pedig valóban folyamatosan hullanak. Kevesen olyan elszántak, hogy ezt válasszák. Viszont egy-egy félreeső falhoz, oszlophoz mindenképpen ültessünk loncot!
Színekben a vadszőlő váltakozó őszi lombszíne viszi el a pálmát, viszont a beérő, sötét bogyói, ha nem eszik le időben az énekesmadarak, akkor eltüntethetetlen foltokat hagynak mindenen, amihez csak hozzáérnek.
Ezek a növények képesek nyárra akkora zöldfelületet képezni, ami gyakorlatilag egy nyári zápornak is ellenáll. Az ömlő nyári felhőszakadáskor sem a házba menekültünk soha, hanem a szőlőlugas alá, hogy aztán nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot, a zápor után hamarosan megjelenő óriási pocsolyákban ugráljunk, amíg csak bírtuk szusszal.
A tervező kollégákkal nap mint nap tapasztaljuk, hogy rengeteg kerttulajdonos úgy szeretné a terasszal meghosszabbítani a nappaliját, hogy az a legnagyobb forróságban is élhető maradjon, de a természet ilyen jellegű közelsége, amit egy lugas vagy egy nagyméretű lombos fa nyújt, olyan idegen tőlük, hogy visszariadnak ettől az évezredek óta jól bevált, árnyékot adó módszertől. Sajnálhatják.
Ha megtanulunk újra harmóniába kerülni a természettel, akár csak ezzel a kis lépéssel is, mindannyian csak nyerhetünk. A növények életteret, mi enyhülést adó árnyékot. Próbálják csak meg, biztosan megéri.
Szerző:
Ott Bernadett
