Brandenburg mint szabadtéri laboratórium
A Dörthe Tetzlaff vezette kutatócsoport innovatív megközelítést dolgozott ki annak érdekében, hogy összekapcsolja a nagyléptékű éghajlati ingadozásokat a víz rendelkezésre állására, a földgazdálkodásra és a vízi ökoszisztémák reakcióira gyakorolt helyi hatásokkal Északkelet-Németország alföldi területein.
Egy brandenburgi kisebb vízfolyás kb. 66 km²-es vízgyűjtő területe egyedülálló szabadtéri laboratóriumként szolgál a kutatócsoport számára, és jól reprezentál más északkelet-németországi vízgyűjtő területeket is. A megfigyelés kiterjed a meteorológiai adatokra, a talajnedvességre, a lefolyásra, a talajvízre, a növényzet dinamikájára és a stabil vízizotópokra.
„A stabil vízizotópok egyfajta természetes »ujjlenyomatot« nyújtanak, amely segít a kutatóknak nyomon követni a víz forrásait, mozgását és a tájban való tartózkodási idejét” – mondja Chris Soulsby professzor, a tanulmány társszerzője és a skóciai Aberdeeni Egyetem professzora.
Tanulmányukban a kutatók a talajnedvességre és a stabil vízizotópokra vonatkozó részletes megfigyeléseket használtak fel egy folyamatalapú, izotópokon alapuló ökohidrológiai modell kalibrálásához, és ezt telekonnexiós diagnosztikával (olyan nagy távolságú, egyidejű összefüggések időjárási és éghajlati rendszerekben, amelyek során a Föld távoli területein bekövetkező változások egymásra hatnak), nagy kiterjedésű klíma-reanalízis adatsorokkal és szárazsági indexekkel kombinálták.
Ez az integrált megközelítés lehetővé tette, hogy összekapcsolják a téli légköri cirkuláció kontinentális szintű változékonyságát az aszályok helyi terjedésével a talaj–növény–légkör kontinuumon (SPAC) keresztül egy reprezentatív északi síksági vízgyűjtő területen, olvastuk a Gemüse cikkében.
Mi ennek a jelentősége itthon?
Igaz, hogy – a Berlint is körbevevő – Brandenburg tartomány helyzete az északi szélességen 52°, Szegedé pedig 46° körüli, vagyis nem pont ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk mi szembe nyaranta, de egyebek között az idén június végi, egész Európát érintő forróság is példa rá, hogy sok a közös a kontinentális éghajlatunkban.
Vagyis mindenképpen érdekesek az ilyen tanulmányok, mivel segítenek valamennyit hozzátenni ahhoz a tudásunkhoz, hogy minél kevésbé érjen minket felkészületlenül az újabb nyári aszály.
