Szaporodás és tenyésztés

A kaméleonfajok túlnyomó többsége tojásrakó, de akadnak kivételek (mint a háromszarvú Jackson-kaméleon – Trioceros jacksonii), amelyek álelevenszülők. Szaporításuk komoly szaktudást, rengeteg helyet és türelmet igényel.

A párzás után a sikeresen megtermékenyített nőstény alapszíne drasztikusan, sötét, sokszor fekete-sárga „figyelmeztető” mintázatúra változik. Körülbelül egy-másfél hónappal a párzás után a nőstény a terrárium aljára mászik, és mély üreget ás a nedves talajba, ahová fajtól függően 20-80 darab tojást rak le.

Ha nincs számukra biztosítva legalább 20-25 cm mély, nedves homok-tőzeg keverékkel töltött tojóedény, az állat visszatartja a tojásokat (tojásretenció), amely állatorvosi műtét hiányában gyorsan az állat kínhalálához vezethet. A lerakott tojások keltetése inkubátorban, szabályozott pára- és hőmérséklet mellett történik. A sisakosok tojásai 5-7, a párduckaméleonoké pedig akár 6-9 hónapig is pihenhetnek az inkubátorban a kikelés előtt.

Érdekességek a kaméleonokról

Végül pedig néhány érdekesség róluk: a köztudatban élő tévhittel ellentétben a kaméleonoknak nem a környezetbe olvadás az elsődleges céljuk. Színváltoztatásuk legfőbb célja a hőmérséklet-szabályozás és a kommunikáció. Színükkel mutatják ki a hangulatukat, a stresszt, a hímek közötti dominanciaharcot és a nőstények párzási hajlandóságát. Szemeik kúp alakúak, és egymástól teljesen függetlenül forgathatók.

Nyelvük hossza gyakran eléri vagy akár meg is haladja a saját testhosszukat. A nyelv végén lévő, vákuumot képző izompárna és a rendkívül sűrű, mézszerű nyálka esélyt sem hagy a megcélzott rovarnak. A legtöbb gyíkkal ellentétben az ő farkuk nem képes a visszanövésre. Ezt a testrészt szinte kizárólag a vékony ágakon való biztonságos kapaszkodáshoz használják.

Szerző:
Molnár Balázs