A talaj szerves anyaga
Az elhalt növényi és állati szerves anyagokat a talajban élő szervezetek (baktériumok, gombák, rovarok, giliszták stb.) bontják le. A humuszanyagok nagy molekulájú, sötét színű, viszonylag stabil szerkezetű anyagok, amelyek a talaj biológiai és kémiai folyamatainak melléktermékei, és egyben e folyamatok anyag- és energiatartalékai is. A humuszt alkotó szerves anyag már nem ismerhető fel eredeti formájában, mert a lebontó szervezetek teljesen átalakították.
Jellemzői a sötét (barna, fekete) szín, az apró morzsalékos szerkezet és a gombaillat. Lassan bomló anyag, amelyből a növények számára hasznos tápanyagok szabadulnak fel, de káros, toxikus anyagok megkötésére is képes. A humusz jelentősége a talajtermékenység fokozásában, a vízmegtartó és tápanyag-raktározó képesség javításában, valamint a talajélet aktív támogatásában rejlik.
Ha a talajban aerob viszonyok uralkodnak, ásványosodás megy végbe, és a szerves anyagokból mobilizálódnak a növények számára felvehető tápanyagok. Ezzel ellentétben, ha oxigéntől elzárt körülmények jellemzőek, a nehezen bontható vegyületek polimerizálódva, nitrogéntartalmú anyagokkal összekapcsolódva az úgynevezett humifikációs folyamat során humuszanyagokká alakulnak át.
Két fő csoportjuk különíthető el. A nem valódi humuszanyagok nem humifikálódott szerves vegyületek, például fehérjék, peptidek, aminosavak, szénhidrátok (keményítő, cellulóz, hemicellulóz), szerves savak, zsírok.
A huminsavak gyűrűs szerkezetű, aktív csoportokat (karboxil-, hidroxil-, amino-) tartalmazó, komplexképzésre hajlamos, savas jellegű, aromás vegyületek. Sóikat humátoknak nevezzük. Legfontosabb sóik a Ca-, Mg-, Fe- és Al-humátok, amelyek a talaj megfelelő szerkezetének kialakításában játszanak fontos szerepet. Három fajtájukat különböztetjük meg: himatomelánsav, barna huminsav és szürke huminsav. Ezek közül a szürke huminsav a legstabilabb, legnagyobb molekulatömegű és széntartalmú, a legtermékenyebb csernozjom talajainkban található.
Növényélettani hatások
A huminsavak a klorofilltartalom növelésével fokozzák a fotoszintézis aktivitását, így több szerves anyag termelésére lesz képes a növény. Annak érdekében, hogy maximális hatékonyságot érjünk el az alkalmazásuk során, gondoskodnunk kell a megfelelő tápanyag-utánpótlásról is, hiszen a huminsav nem tartalmaz elegendő makro- és mikroelemet, csupán segíti azok felvételét. Mintegy kiegészítő kezelést jelent az összetett hatóanyag-tartalmú komplex tápanyagellátás mellett.
A növényeket számos stresszhatás érheti, amelyek biotikus (kártevők, kórokozók) vagy abiotikus (aszály, hőstressz, UV-sugárzás, fagy stb.) eredetűek lehetnek. A huminsavak rendszeres alkalmazásával javítható a növények regenerációs képessége, így mérsékelhető a stressztényezők negatív hatása. Különösen az abiotikus stresszel szembeni védekezésben fontos a szerepük.
Szárazságstressz esetén huminsavak alkalmazása mellett az abszcizinsav (ABA) szintjének növekedése figyelhető meg, ami a gázcserenyílások záródását idézi elő, ezzel csökkenti a vízveszteséget. Emellett a huminsavak fokozzák a gyökérnövekedést és az ásványi anyagok felvételét, és ezzel javul növények víz- és tápanyagellátása.
