Idővel olyan genetikai és biokémiai változások alakulhatnak ki bennük, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést még a rovarirtó szerekkel szemben is – írja a Phys.org.
A Frontiers in Tropical Diseases folyóiratban megjelent új tanulmányban indiai kutatók azt vizsgálták, hogyan kezd kialakulni az ellenálló képesség (rezisztencia) az α-cipermetrin nevű rovarölő szerrel szemben. Ez a hatóanyag világszerte az egyik leggyakrabban alkalmazott készítmény a szúnyogok elleni védekezésben. (Magyarországon a kémiai szúnyoggyérítés során piretroid tartalmú szert, a deltamethrint használnak.)
Fotó: Pixabay
A kutatók megállapították, hogy az általuk vizsgált Aedes aegypti szúnyogpopuláció egyedeinek 97,91%-a elpusztult az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott hatóanyag-koncentráció mellett. Ez első látásra jó eredménynek tűnhet, de a fennmaradó túlélők már arra utalnak, hogy a rezisztencia kialakulása elkezdődhetett.
A kutatók szerint különösen fontos megérteni, milyen biológiai folyamatok segítik a szúnyogokat a túlélésben még a rezisztencia korai szakaszában. Ha ezt időben felismerik, még lehetőség nyílik arra, hogy megelőzzék a teljes ellenállóképesség kialakulását.
A szúnyogok saját „méregtelenítő rendszere”
A rovarok természetes védekezőrendszerrel rendelkeznek. Szervezetük különböző enzimeket termel, amelyek képesek lebontani a mérgező anyagokat – akár már néhány órával a rovarirtó szerrel való érintkezés után.
Ez beindít egy összetett védekezési folyamatot, amelynek során a sejtek fokozott mennyiségben kezdenek olyan fehérjéket termelni, amelyek képesek semlegesíteni a mérgező vegyületeket.
Ezek az úgynevezett méregtelenítő enzimek hozzákötődnek a rovarirtó szer molekuláihoz, lebontják azok kémiai kötéseit, majd kevésbé mérgező anyagokká alakítják őket. Ezeket a szervezet később már könnyen ki tudja üríteni.
Egy enzim különösen fontos szerepet játszik
A kutatócsoport öt olyan enzimet vizsgált meg, amelyekről korábbi kutatások alapján már feltételezték, hogy részt vesznek a rovarirtó szerek lebontásában.
Ehhez többféle vizsgálati módszert alkalmaztak élő szúnyogokon végzett WHO-teszteket, amelyek során meghatározott koncentrációjú rovarirtó szernek tették ki az állatokat. Számítógépes molekuláris modellezéssel mutatták ki, milyen erősen kapcsolódnak az enzimek a rovarirtó molekuláihoz. Biokémiai vizsgálatokkal pedig az egyes enzimek aktivitását mérték.
Ez az enzim kifejezetten olyan vegyületek lebontására specializálódott, amelyek az α-cipermetrinhez hasonló rovarirtó szerekben találhatók.
Miután a szúnyogok kapcsolatba kerültek a hatóanyaggal, a β-észteráz aktivitása több mint huszonegyszeresére nőtt, és rendkívül erősen kötődött a rovarirtó molekuláihoz. Mindez arra utal, hogy ez az enzim a szúnyogok elsődleges védelmi vonala az α-cipermetrinnel szemben.
Fotó: Pixabay
