A napégés nem óraüveg effektus, nagyban függ a felületi hőmérséklettől és a bogyó érzékenységétől, azaz a genetikától, de ugyanígy a növény alakja, a művelésmód is befolyásolja.

Beszélhetünk hőmérsékleti napégésről, 40-43 fokon a sejtek működése leáll, 46-48 fokon pedig a sejtmembránok is sérülnek. S, mindez árnyékban is lezajlik.

Ott van az erős UV-B sugárzás okozta napégésről, amikor a DNS és a klorofill roncsolódik, s a növényt oxidatív stressz éri. Mindez pedig hűvös időben is megtörténhet.

Érdekes megnéznünk, hogyan játszódnak le ezek a folyamatok egy ültetvényben. A fényerő a lombfal külső és napos oldalán 100 százalékos, félárnyékban ez már csak 10-30 százalék között mozog, míg a növény belsejében szinte elenyésző. Hasonló a helyzet az UV-B sugárzással is.

Az idei és az elmúlt évek időjárási körülményei mellett nagy kérdés, hogy a növény mire szavaz, a hűtésre vagy a vízmegtartásra? Ha azt nézzük, hogy nyitva tartja, vagy bezárja a sztómákat, inkább ez utóbbinál marad.

A védekezésben az egyik felelős a genetika, amit egy beállt ültetvény esetében nehezen változtathatunk meg, legfeljebb fajtacserében gondolkodhatunk. Ugyanakkor a növény védekező mechanizmusaira is építhetünk.

A bogyó megvastagítja a bőrszövetét, hősokk fehérjéket képez, ozmolitokat mozgósít, melyek megőrzik a sejteket a kiszáradástól. Antioxidáns enzimekkel a növényeket fel kell készíteni az UV sugárzás okozta sokkra.

Mit tesz ilyen helyzetben a bogyó, amely ebben az időszakban zsendülésben van? Nincsenek sztómái, így a hűtés, vízmegtartás nem jöhet szóba.

Először savakat képez, ezek a legkönnyebben mozgósítható energiaforrások, majd normál körülmények között jöhetnek a cukrok. Egy biztos, a túlmelegedés visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el a növényben, viszont egy jó kondícióban lévő szőlő a külső káros hatásoknak hosszabb ideig ellenáll.