Az első hiba: csak akkor locsolunk, amikor már lóg a növény

Ez az egyik leggyakoribb öntözési hiba. A lankadás ugyanis már a vízhiány látványos jele. Sokkal jobb, ha nem a növény összeesését várjuk meg, hanem rendszeresen ellenőrizzük a talaj állapotát.

Különösen veszélyes lehet a kiszáradás a paprika, a paradicsom, az uborka és a cukkini termésképzésének időszakában. Ha a növény hosszabb ideig vízhiányban szenved, majd hirtelen nagy mennyiségű vizet kap, az sem ideális. A paradicsom termése például a vízellátás nagy ingadozására repedéssel is reagálhat.

A második hiba: minden nap egy kicsit

A napi néhány perces locsolás első pillantásra megnyugtató lehet, de gyakran inkább csak a talaj felszínét nedvesíti meg. A cél az, hogy a víz eljusson a gyökérzónába, ne csak a talaj tetejét színezze sötétebbre. Ezért általában jobb ritkábban, de alaposabban öntözni, mint naponta kevés vizet kijuttatni.

A pontos mennyiséget természetesen a talaj, a növény és az időjárás határozza meg. Homokos talajon gyorsabban átszivárog a víz, kötöttebb talajon viszont lassabban mozog, ezért ugyanaz az öntözési gyakorlat két kertben egészen más eredményt adhat.

A harmadik hiba: délben locsolunk

A tűző napon végzett öntözés nem azért rossz, mert a vízcseppek egyszerűen „megégetik” a leveleket, ahogy azt gyakran hallani. A probléma sokkal inkább az, hogy a nagy melegben jelentős lehet a párolgási veszteség, így a kijuttatott víz egy része nem jut el hatékonyan a gyökerekhez.

Az esti öntözés is működhet, különösen nagy melegben, de a lombozat tartós éjszakai nedvesen tartását érdemes kerülni. A növények tövét, a talajt célszerű nedvesíteni, nem pedig a leveleket zuhanyoztatni.

A negyedik hiba: mindent ugyanúgy öntözünk

A paradicsom, az uborka, a paprika, a saláta és a fűszernövények vízigénye nem azonos, ahogy a különböző fejlődési szakaszokban sem ugyanannyi vízre van szükségük. Az is számít, hogy a növény milyen talajban él, mennyi napot kap, takarja-e a talajt mulcs, és mekkora a gyökérzete.

Egy vastag mulcsréteg például mérsékelheti a talaj kiszáradását, ezért ugyanazon a napon nem feltétlenül kell ugyanannyit öntözni egy mulcsozott és egy csupasz ágyást.

Az ötödik hiba: nem készítjük elő a talajt

Az öntözés hatékonysága nem a slag végén kezdődik. A jó szerkezetű, szerves anyagban gazdag talaj több vizet képes tárolni és hosszabb ideig hozzáférhetővé tenni a növények számára. A mulcsozás szintén sokat segíthet, mert árnyékolja a talajfelszínt és mérsékli a párolgást.

Ez különösen fontos a mai szélsőségesebb nyári időjárásban. Nem az a cél, hogy a kertész egész nap a locsolótömlőt fogja, hanem hogy a lehullott vagy kijuttatott víz minél nagyobb része valóban a növény rendelkezésére álljon.

A hatodik hiba: az eső után automatikusan újra locsolunk

A csapadékmérő többet mond, mint az, hogy az udvaron nedvesnek látszik a talaj. Egy rövid zápor után könnyen lehet, hogy a felszín nedves, miközben néhány centiméterrel lejjebb továbbra is száraz a föld. Érdemes egyszerűen kézzel ellenőrizni a talajt.

Ha a felső néhány centiméter alatt is érezhetően száraz, a növény gyökérzónája pedig nem kapott elegendő nedvességet, az öntözésre továbbra is szükség lehet.

A hetedik hiba: pazaroljuk a vizet

A jó öntözés nem azt jelenti, hogy minél több vizet juttatunk ki. A túlöntözés ugyanúgy problémát okozhat, mint a vízhiány. A levegőtlen, tartósan vizes talajban a gyökerek működése romolhat, miközben a növény fogékonyabbá válhat bizonyos problémákra.

A vizet oda érdemes juttatni, ahol a növény fel tudja venni, lehetőleg lassan és egyenletesen. A csepegtető öntözés ezért különösen praktikus lehet a veteményesben, de egy egyszerű öntözőkannával vagy megfelelően használt tömlővel is sokkal takarékosabban lehet locsolni, ha nem a levegőbe permetezzük a vizet, hanem közvetlenül a talajra juttatjuk.