A leg­gyakoribb időpont a bogyónövekedés időszaka, amikor a termésmennyiség már jól felmérhető. Lehet teljes fürtritkítás, amikor az egész fürtöt levesszük, és lehet részleges, amikor a fürtnek csak egy részét távolítjuk el. A teljes fürtök leszedésével főként a termés mennyiségét korlátozzuk, míg a fürtök egyes részeinek levágásával a fürtök formája alakítható.

A fürtritkítás eredményeként nő a must cukortartalma, javul a színeződés, fokozódik az aromaanyagok képződése, egyenletesebb lesz az érés, és javul a következő évi termőrügyek termékenysége.

A fürtfelezés során leggyakrabban a fürt alsó harmadát vagy felét távolítjuk el. Ennek eredményeként a fürtszám nem csökken jelentősen, viszont egyenletesebb lesz a tőkén a terméseloszlás. A megmaradó bogyók nagyobbra fejlődnek, javul a fürt szellőzöttsége és csökken a rothadásveszély. Ez a módszer a borszőlőknél elsősorban a terméskorlátozás egyik eszköze, míg csemegeszőlőknél a fürtök piacképessé alakításának fontos eleme.

Általános gyakorlat, hogy hajtásonként egy fürtöt hagyunk meg, az erősebb hajtásokon legfeljebb kettőt. A művelet különösen fontos a nagy termőképességű fajták esetében. Borszőlőnél – attól függően, hogy milyen borkülönlegességet szeretnének előállítani – 0,5 kg/tőke is lehet az alsó terhelési határ. Minőségi termesztés esetén az 5-7 t/ha közötti érték az átlagos, ami tőkénként 1,5-2 kilogrammnak felel meg.

A csemegeszőlő-termesztésben a termés minőségének egyik alapvető feltétele az esztétikus, laza szerkezetű, piacképes fürt. Ezt különböző fürtformázási beavatkozásokkal érhetjük el, melyeknek célja a szabályos fürtalak és az egyöntetű bogyóméret elérése, a jobb szellőzés biztosítása, a rothadásveszély csökkentése.

Számos csemegeszőlő-fajtánál a fürtvállak túl sűrűk, ilyenkor a mellékágak egy részét el­távolítják. A túlzott elágazottság megszünte­tésével javul a fürt áttekinthetősége és csökken a mechanikai sérülések veszélye. Ennek eredménye lesz a lazább fürtszerkezet, a jobb megvilágítás és az egyenletesebb bogyófejlődés.

A csemegeszőlőnél az eltérő fürtnagyságok miatt nagyon nehéz meghatározni egy tőke terhelhetőségét. Általános érvényű, hogy hajtásonként egy fürt maradjon, ami ha termékeny és nagy fürtű a fajta, elérheti az 1,5-2 kilót is. Az átlagtermés hektáronként elérheti a 25-30 tonnát, egy tőkére vetítve a 7-8 kilogrammot is.