0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. augusztus 19.

Formás szőlőfürtök fitotechnikával

A túlterhelt tőkék esetében romlik a bogyók cukorfelhalmozása, késik az érés, csökken a színeződés intenzitása, valamint gyengül a következő évi termőrügyek differenciálódása.

A csemegeszőlő-termesztés egyik legmun­kaigényesebb fitotechnikai beavatkozása a bo­gyóritkítás. Ennek lényege, hogy a fürt egyes bogyóit kézzel vagy speciális ollóval eltávolítjuk, hogy a megmaradó bogyók nagyobb méretűvé fejlődhessenek, a fürtök egységesebbek legyenek, jobban színeződjenek, kedvezőbb legyen a légjárhatóság és kisebb a rothadási kockázat.

A kötődés után végzett gyűrűzés hatására fokozódik
a sejtosztódás és a bogyóméret
Fotó: PNK

A gyűrűzés (girdling, ringelés) a szőlőtermesztés egyik speciális fitotechnikai beavatkozása, amelyet elsősorban csemegeszőlőknél, ritkábban borszőlőknél alkalmaznak a bogyóméret növelése és az érés elősegítése érdekében.

A művelet során a hajtás, a termővessző vagy a törzs kérgéből egy keskeny, körkörös gyűrűt távolítunk el úgy, hogy a háncsrész (floém) megszakadjon, de a farész (xilém) sértetlen maradjon. A farész továbbra is szállítja a vizet és az ásványi anyagokat a gyökerektől a lomb felé, viszont a levelekben képződő asszimiláták (cukrok) nem tudnak lefelé áramlani, ezért a gyűrűzés felett halmozódnak fel.

A hajtásgyűrűzés a leggyakoribb módszer, ezt a fürtöt hordozó hajtáson végezzük el, a fürt alatt, általában 5-10 cm-rel. A kéregből 3-5 mm széles gyűrűt távolítunk el speciális gyűrűzőkés segítségével.

Termővessző gyűrűzése során a teljestermőalap termésképzésére hatunk. Korábban a legelterjedtebb gyűrűzési mód a törzsgyűrűzés volt, de ma már ritkábban alkalmazzuk ezt az eljárást, mivel nagyobb stresszt jelent a tőkének. A gyűrűzés a kívánt hatástól függően több időpontban lehetséges.

A törzsgyűrűzést ma már ritkábban alkalmazzuk,
mert nagy stressz a tőkének
Fotó: Flickr

Virágzás előtt vagy virágzás kezdetén a cél a jobb termékenyülés, a kisebb virágelrúgás és a nagyobb bogyószám. A kötődés után végzett gyűrűzés hatására fokozódik a sejtosztódás és a bogyóméret. A zsendülés előtt végzett gyűrűzés célja a gyorsabb színeződés, a korábbi érés és a magasabb cukortartalom.

A gyűrűzésnek nemcsak előnyei, de kockázatai is vannak, a szakszerűtlen alkalmazása káros lehet. Ha túl széles a gyűrű, akkor lassú a sebgyógyulás, és a hajtás vagy vessző elszáradhat. Ha túl gyakran alkalmazzuk és mindig azonos pontban, akkor gyengítheti a tőkét, ronthatja a következő évi termékenységet és csökkentheti a gyökérzet fejlődését.

Gyenge kondíciójú tőkék esetében, aszályos években, fiatal ültetvényekben és túlterhelt vagy beteg tőkéken sem ajánlott gyűrűzni.

A korszerű csemegeszőlő-termesztésben a gyűrűzést gyakran kombinálják a fürtformázással, a bogyóritkítással, a fürtfelezéssel és a gibberellinsavas (GA3) kezelésekkel. Ezek együttes alkalmazásával különösen nagy, laza szerkezetű, tetszetős fürtök állíthatók elő olyan fajtáknál, mint például az ’Italia’, a ’Crimson Seedless’ vagy a ’Thompson Seedless’. A gyűrűzés hatékony, de nagy szakértelmet igénylő beavatkozás, amely megfelelő időzítéssel és kivitelezéssel jelentősen növelheti a csemegeszőlő fürtjeinek méretét, minőségét és piaci értékét.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: