Nulladik lépésként

Ha most hirtelen meglenne a szándék és pénz is jutna a geotermikus fejlesztésekre, akkor véleménye szerint először a hatósági engedélyezési hátteret kellene rendbe tenni, aztán nagyjából megpróbálni visszatérni ahhoz a támogatási környezethez, ami húsz évvel ezelőtt lehetővé tette a magyarországi geotermikus szektor virágzását, fejtette ki.

A hatósági háttér rendbetétele alatt annak a jogi nonszensznek a megszüntetését kell érteni, hogy jelenleg a kertészetek és a gyógyfürdők termálvizének ügyében a vízügyi hatóság jár el, a városi távfűtésre vagy az ipari létesítmények fűtésére használt termálvíz pedig a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához tartozik. Szita Gábor szerint átmeneti megoldásként egységesen a vízjogi engedélyeztetést kellene választani a kettő közül,  de hosszú távon valószínűleg azt diktálja majd a logika, hogy ne a vízügy legyen az engedélyező hatósága ennek a tevékenységnek.

Ha mindezek a keretek rendben lesznek, és egy idő után szépen fejlődésnek indul az ágazat, csak akkor lesz érdemes az új generációs földhőben gondolkodni, hiszen ahhoz másfajta felkészültség szükséges, a jelenlegi magyarországi műszaki színvonalat jócskán meg kell haladni. Ha a hagyományos termálvizes technológiában elég nagy volumenben beindulnak a fejlesztések, gyűlik a tudás és a tapasztalat a következő öt-tíz évben, akkor az ötödik évtől már gondolkozhatunk abban, hogy az új generációs földhővel is megpróbálkozzunk, de nagyon óvatosan, nagyon körültekintően, és valószínű, hogy nagyon komoly állami szerepvállalással, véli Szita Gábor.

A világtalálkozó

A Geotermikus Világkongresszus jelentőségéről sokat elmond, hogy négy napon át tartott, 12 párhuzamos szekciót kellett indítani, hogy minden előadó sorra kerülhessen, 586 előadás hangzott el, 180 posztert állítottak ki, és mindezt közel 2000 szakember követte nyomon, akik 73 országból érkeztek.

Szita Gábor felidézte, hogy 1988-ban alakult meg a nemzetközi iparági szövetség, az International Geothermal Association, majd hét év múlva tudott olyan tömeget maga mögé állítani, akik számára már világtalálkozót tarthatott, vagyis 1995-ben, 31 éve rendezték meg az első geotermikus világkongresszust Firenzében. Egy ideig ötévente tartották, majd a 2020-as, a Covid által tönkretett reykjavíki világtalálkozó óta hároméves ciklusra váltottak: 2023-ban Pekingbe szervezték (az nem volt nagy sikertörténet, legalábbis nemzetközinek nem volt nevezhető), majd jött az idei találkozó a kanadai Calgaryban, és már készül Kenya fővárosa, Nairobi a 2029-es kongresszus fogadására.

Arról, hogy érdemes-e több ezer kilométert utazni a világkongresszusra, amikor az interneten minden elérhető, Szita Gábor a következőket fogalmazta meg a Magyar Geotermális Egyesület honlapján megjelent beszámolójában: „már csak a résztvevők magas száma is azt bizonyítja, hogy igen, érdemes részt venni az ilyen rendezvényeken; személyes kapcsolatokat csak így lehet építeni, ami sokkal erősebb bizalmi alapot nyújt a legmodernebb internetes lehetőségnél is”.

Összefüggések a mélyben

A globális földhőhasznosításban egészen marginális a kertészet, így az ilyen jellegű világtalálkozókon alig kerül napirendre a nagy kapacitású energiatermelés, a városi lakossági fűtés és a balneológia árnyékában. A mi nézőpontunkból viszont megkerülhetetlen a téma, ezért megkértük dr. Nagygál Jánost, a Magyar Geotermális Egyesület alelnökét, a szentesi Árpád-Agrár Zrt. műszaki igazgatóját is, hogy beszéljünk a termálvízfűtésű kertészetek előtt álló jövőről.

Ahogy azt lapunkban is sokszor leírtuk már, a dél-alföldi régióban – ahol az érintett kertészetek nagy része működik – olyan speciális problémakör, a homokkőbe történő vízvisszasajtolás megoldása van még mindig függőben, amire kevés példa van a világban.

– Be kell látnunk, hogy ebben a formában fenntarthatatlan lesz a vízhasznosítás; nem fogjuk megúszni, hogy vagy vízkorlátozást vezessünk be, vagy megoldjuk a visszasajtolást, mert minden évben jelentősen, akár fél méterekkel csökken mind a nyugalmi vízszint, mind az üzemi vízszint, hívta fel a figyelmet Nagygál János. Mint felvázolta,

Rendszeres méréseik egyértelműen alátámasztják, hogy exponenciálisan csökken a rendelkezésre álló vízmennyiség. Ha nem tudjuk ezt a folyamatot lassítani, majd megállítani, és egy évtizeden belül visszatáplálni a vizet, akkor itt néhány éven belül nemcsak a kertészet fog ellehetetlenülni, hanem a városi lét is; az ivóvízkivétel előre nem látható nehézségekbe fog ütközni és a minőségromlás mértéke sem tervezhető, fogalmazott.