Mi legyen a vízzel?
A visszasajtolást tehát szerinte nagyon komolyan kellene venni, nyilván állami segítséggel, mert a kertésztársadalom nem tudja ezt a nagyságrendet finanszírozni. Szentes-Szentlászlón nemrég indítottak ezzel kapcsolatban egy közös projektet, az Árpád-Agrár Zrt. biztosította a helyszínt és az üzemeltetést, illetve volt a résztvevők között egyetem, kutatóintézet, gazdálkodó szervezet, kútfúró cég. Nagyon tanulságosak az eddigi részeredményeik. Fúrtak egy különleges szűrőzéssel kialakított kutat kifejezetten arra, hogy ezekbe a visszasajtolás céljára nehezen megnyitható rétegekbe sikerüljön visszasajtolni a vizet. A kút bizonyos vízmennyiséget gravitációsan is el tudott nyelni, de azt szivattyúval sem lehetett sokkal növelni. Közben egy másik, eredetileg termelő kútnak épült és olyan minőségében sokáig használatban lévő létesítményt átalakítva minden további nélkül sikerült a feladat.
Hangsúlyozta, hogy nagyon sokféle megoldás kaphat szerepet a jövőben, olyanok is, amelyek jelenleg még elképzelhetetlenek, de az egyre súlyosabb vízhiány miatt mindinkább reálisnak tűnnek: például szóba jöhet a termálvizek megtisztítása és öntözővízként hasznosítása, amire több mint húsz évvel ezelőtt már voltak próbálkozások. És persze ne felejtsük el a szentesi 140 hektáros tározót sem, amely ma már Natura 2000-es védettséget élvező vizes élőhely, vagyis a felszíni elhelyezés is lehet megoldás. De nem mindenhol ez az út, és egyáltalán nem ördögtől való a visszasajtolás sem, foglalta össze Nagygál János.
