A jó ár önmagában nem garantálja a nyereséget
A napraforgó ára jelenleg kedvezőnek tűnik, a termelési költségek növekedése és az idei hozamok visszaesése miatt azonban az árbevétel önmagában nem mondja meg, hogy gazdaságos volt-e a termesztés.
A GOSZ elnöke szerint egy 2–2,3 tonnás hektáronkénti termés mellett már lehet értelmezni a jelenlegi, 200 ezer forint feletti tonnánkénti árszintet, azokon a területeken azonban, ahol mindössze 1–1,2 tonna termett hektáronként, ez az ár sem feltétlenül eredményez nyereséges gazdálkodást.
Ez különösen az Alföld gyengébb, szárazabb területein jelenthet problémát, ahol a terméskiesés jóval nagyobb lehet.
Fotó: Pixabay
A betakarítás után érdemes lehet értékesíteni
A termény értékesítésénél Petőházi Tamás a kivárás helyett inkább a betakarítás utáni értékesítést tartja célszerűnek azok számára, akiknek erre lehetőségük van, és megfelelő árat kapnak.
Ennek nemcsak az aktuális piaci ár az oka. A napraforgó kaszatja sérülékeny, a tárolás, tisztítás, szárítás és a különböző gépi műveletek során könnyen törik. Hosszabb tárolás után ezért romolhat a termény minősége, ami az értékesítési lehetőségeket is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A szakember szerint éppen ezért annak lehet érdemes a betakarítás után értékesítenie, aki ezt jó áron, minél kevesebb további kezeléssel meg tudja tenni.
Idén indult a napraforgó fajtakísérleti rendszer
A termesztési környezet gyors változása miatt egyre fontosabbá válik a megfelelő fajta- és hibridválasztás. A GOSZ és a Fajta Innovációs Tanács által működtetett kísérleti rendszerben 2026-ban megkezdődtek a napraforgó-fajtakísérletek is.
A rendszer célja, hogy a termelők számára olyan több helyszínen gyűjtött adatokat biztosítsanak, amelyek alapján a saját termőhelyi adottságaikhoz leginkább megfelelő hibrideket választhatják ki.
Petőházi Tamás szerint az idei év ebből a szempontból próbaévnek tekinthető. A kísérletek megfelelően sikerültek, de az eredmények értékelése még hátravan, és egyetlen, rendkívül szélsőséges év adataiból nem lenne érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
A kukorica- és búzakísérletek esetében már közel húsz év tapasztalata áll rendelkezésre. A napraforgónál a következő egy-két évben már lényegesen több információ gyűlhet össze, de igazán megbízható következtetéseket az idősoros adatok tesznek majd lehetővé.
A cél az, hogy ugyanazokat a hibrideket több termőhelyen és több évben is megfigyelve kiderüljön: melyik genetika milyen körülmények között teljesít stabilan. Ez a klímaváltozás mellett egyre fontosabb szempont lehet, hiszen:
Az idei napraforgószezon megmutatta a növényben rejlő lehetőségeket és a korlátait is: a napraforgó képes volt átvenni a kukorica helyét a vetésszerkezetben, de a szélsőséges hőség azt is egyértelművé tette, hogy a klímaváltozásra nem jelent önmagában megoldást.
