Az idős kutya viselkedésének megváltozását sok gazda még ma is öregedésnek véli. Pedig az éjszakai nyugtalanság, a tájékozódási zavar, a szobatisztaság romlása vagy a megszokott kapcsolat
„elhalványulása” kognitív diszfunkcióra is utalhat.
A kutyademencia nem gyógyítható, de a korai felismerés, az állatorvosi kivizsgálás és a tudatos otthoni gondozás sokat javíthat az idős állat életminőségén – és a gazda terhein is. A szakirodalom kutyák kognitív diszfunkció szindrómájának, röviden CCDS-nek nevezi azt az életkorhoz kötött, fokozatosan romló állapotot, amely több ponton az emberi demenciára, illetve az Alzheimer-kórra emlékeztet.
Nem az egyetlen furcsa eset a döntő
A betegség az idős kutya tanulási képességét, emlékezetét, tájékozódását, viselkedését és napi működését is érintheti. A legjellemzőbb tünetek közé a zavartság, a megszokott környezetben való eltévedés, az alvás–ébrenlét ritmusának felborulása, a szobatisztaság romlása, a megváltozott aktivitás, a fokozódó szorongás és az emberrel való kapcsolat átalakulása tartozik.
Nem az egyetlen furcsa eset a döntő, hanem a mintázat, ha a változás tartós, vagy egyszerre több tünet jelentkezik, érdemes komolyan venni.
Nemzetközi becslések szerint a nyolcévesnél idősebb kutyák jelentős része valamilyen mértékben érintettje lehet a CCDS-nek: egy közel ötszáz idős kutyát vizsgáló felmérésben 14,2 százalékos gyakoriságot mértek, miközben a korábban állatorvos által diagnosztizált esetek aránya mindössze 1,9 százalék volt. Vagyis a probléma nemcsak alulismert, hanem erősen aluldiagnosztizált is.
A gazda megfigyelése az első jelzés
A közelmúltban megjelent ELTE-kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a korai jeleket a gazdák gyakran nem veszik észre, vagy ha észre is veszik, sokáig nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentőséget. Balatonfüredi Viktória és Kubinyi Enikő etológusok vizsgálatában 22 olyan gazdával készítettek interjút, akik idős kutyájuknál kognitív hanyatlásra utaló tüneteket tapasztaltak.
Ez a bizonytalanság érthető. Egy idős kutya valóban lehet nagyothalló, gyengébben látó, ízületes vagy fáradékonyabb. A baj ott kezdődik, amikor a változások összeadódnak. Ha az addig magabiztos házőrző hirtelen elbizonytalanodik a saját udvarán, ha éjszaka bolyong, ha sarokba szorulva nem tud kijönni, ha megváltozik az alvása, vagy ha a gazdájával való kapcsolata is tompábbá válik, akkor már nem érdemes pusztán az életkorra fogni a tüneteket.
A friss nemzetközi állatorvosi irányelvek ezért azt javasolják, hogy az idősödő kutyák kognitív állapotának felmérése is váljon a rutinszerű állatorvosi ellátás részévé. A diagnózis alapja nem egyetlen laboreredmény vagy csodateszt, hanem a gondosan összegyűjtött kórelőzmény, a tulajdonosi megfigyelések, a fizikális és neurológiai vizsgálat, valamint azoknak a betegségeknek a kizárása, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak.
