A nagyobb aggodalmat az váltotta ki, hogy a SAT1 ezzel párhuzamosan Afrikától távoli régiókban is megjelent. A WOAH szerint ennek egyik tanulsága, hogy a korábban ismert földrajzi mintázatokra önmagukban már nem lehet biztonsággal támaszkodni.

Egy olyan szerotípus, amelyet hosszú ideig jól körülhatárolható térséghez kötöttek, ma rövid idő alatt több kontinensen is felbukkanhat. A kockázatot tovább növeli, hogy a fertőzés behurcolását sokszor csak akkor észlelik, amikor már klinikai tünetek jelentkeznek és a vírus továbbterjedt.

Gyors felismerés, célzott védekezés

A WOAH hangsúlyozza, hogy a helyzet komoly, de nem kezelhetetlen. A legfontosabb védekezési eszközök régóta ismertek, a járványok gyors felismerése és bejelentése, az állatmozgások ellenőrzése, a határforgalom felügyelete, a telepi járványvédelem erősítése, valamint szükség esetén a megfelelő vakcinázási stratégia.

Különösen fontos a vírus genetikai és antigénvizsgálata, mert a vakcinának illeszkednie kell a ténylegesen keringő törzsekhez. A ragadós száj- és körömfájásnak több szerotípusa van, és az egyik ellen kialakított immunitás nem biztosít automatikus védelmet a másikkal szemben. Ezért önmagában az sem elegendő, ha egy ország rendelkezik vakcinakészlettel, annak összetétele is döntő lehet.

A védekezés másik kulcsa a naprakész információ. A WOAH tagországai a WAHIS nemzetközi állategészségügyi rendszerben jelentik a járványokat, így követhető, hol és milyen szerotípus jelenik meg.

A ragadós száj- és körömfájás világszerte évente több milliárd dolláros veszteséget okoz az állattartóknak és a gazdaságoknak. A diagnosztikai lehetőségek, a járványvédelmi eszközök és a szakmai tudás rendelkezésre állnak; a döntő kérdés az, hogy sikerül-e ezeket még azelőtt mozgósítani, hogy a vírus újabb térségekben is megvesse a lábát.