2023 októberére a vírus elérte a szubantarktikus térséget, amely hatalmas déli elefántfóka-populációknak ad otthont. A Brit Antarktikus Felmérés (British Antarctic Survey) által végzett légi adatgyűjtés szerint mintegy 53 000 állat pusztult el Dél-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek területén. Ezzel az ottani állomány megfeleződött. 2025 októberében a H5N1-et a déli elefántfókák körében is kimutatták a Heard-szigeten és a McDonald-szigeteken – Ausztráliához tartozó külső területen –, ahol egy, a bioRxivon közzétett, még szakmai lektorálás előtt álló tanulmány szerint a kölykök háromnegyede elpusztult. Feltételezések szerint a tengeri emlősök fertőzött, sodródó tetemeiből táplálkozó tengeri madarak is képesek nagy távolságokra továbbvinni a vírust.

A Cornell Egyetem betegségek ökológiájával foglalkozó kutatója, Amandine Gamble is egyetért. Ugyanakkor hozzáteszi: „Egyetlen helyszín és egyetlen faj esetében még mindig nem vagyunk túl jók abban, hogy nagyon pontos előrejelzéseket készítsünk.”

Évtizedek óta ismerik az állományt, most a szemük előtt omolhat össze

A kutatóépületek környékén mintegy 19 000 szaporodóképes nőstényből álló kolónia él, amelyet az állomás 1948-as megalapítása óta tanulmányoznak. A kutatók minden évben megmérik kölykök hosszát és súlyát, valamint műholdas jeladókat helyeznek rájuk. Ez fontos információkat szolgáltat a populáció alakulásáról és arról, hogyan változik az állomány a környezeti feltételek módosulásával. A kutatók emellett olyan tengeri madarak szaporodó populációit is figyelemmel kísérik, mint például a szürke viharmadár (Procellaria cinerea).

Az ausztrál kormány egyik szóvivője a Science című lapnak azt mondta, hogy az AAD nem árulja el, jelenleg hány kutató tartózkodik a szigeten. Azt sem közölte, hogy bárkinek felajánlották-e a maradás lehetőségét. Younger szerint azonban más megoldások is szóba jöhettek volna. Például egy kisebb, speciális szakemberekből álló csapat kiküldése, rövidebb kiküldetések, illetve további pszichológiai támogatás biztosítása. „Nem hiszem, hogy a kormány egyelőre megmagyarázta volna, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy mindenki eltávolítása a Macquarie-szigetről volt a legjobb – vagy az egyetlen – lehetőség.” Rámutat arra is, hogy más országok szubantarktikus kutatási programjai fokozott biológiai biztonsági intézkedések mellett figyelik a madárinfluenza-járványokat.

Logisztikai szempontból is észszerű a korai evakuálás

A döntés bejelentésekor az ügynökség azt is megemlítette, hogy később logisztikai problémákat okozhatna egy nem tervezett evakuálás. Az ausztrál kormány egyetlen sarkvidéki kutatóhajójának rövid határidővel történő átirányítása a Macquarie-szigeten dolgozó személyzet elszállítására megzavarná az ország három antarktiszi kutatóállomásának működését – közölte az ügynökség.

„Ez egy olyan döntés, amelynek nagyon is van értelme” – mondja Marcela Uhart, a UC Davis vadvilági állatorvosa. Egyetért azzal, hogy egy vészhelyzeti evakuálás komoly fennakadást okozna. Hozzátette, hogy

Uhart Argentínában szemtanúja volt az elefántfókák körében bekövetkezett katasztrofális pusztulásnak. Emiatt megérti, milyen lelki terhet róhatnak az ilyen események a kutatókra. „Semmi sem készít fel arra, hogy több ezer állat pusztulását lásd nagyon rövid idő alatt.” Younger egyetért azzal, hogy a tömeges elhullás rendkívül megrázó lehet, ugyanakkor hozzáteszi: „Sok tudós számára sokkal rosszabb, ha azt mondják nekik, hogy fordítsák el a fejüket, és hagyják figyelmen kívül, mi történik abban az ökoszisztémában, amelynek egész pályafutásukat szentelték.”