A tej- és sertéságazat is veszteséges

Az állattenyésztésben már most is súlyos jövedelmi problémák vannak. Magyarországon a tavaly decemberi mintegy 190 forintos átlagár 127 forintra zuhant, ami 33 százalékos visszaesés. Már megindult a termelés visszafogása: a gazdaságok selejtezik a tejelő állomány egy részét, miközben a következő generációt még nevelik, abban bízva, hogy mire ezek a tehenek termelésbe állnak, javul a helyzet.

A sertéságazatban sem jobb a helyzet. A felvásárlási ár 2025 júniusában még megközelítette a 700 forintot kilogrammonként, decemberre 500 forint alá esett, 2026 első nyolc hónapjában pedig egyszer sem haladta meg ezt a szintet.

Egyes szabadpiaci szerződésekben az év elején már 400 forint körüli árak is előfordultak, miközben az önköltség 560–600 forint körül alakul.

A MOSZ becslése szerint a mezőgazdasági ágazatokban idén 500–600 milliárd forintos veszteség várható, ami három átlagos év eredményét viheti el. Ezzel veszélybe kerülhetnek a hitelek törlesztésének alapjai és a már elhatározott beruházások is. A termelők többsége mára felélte tartalékainak jelentős részét, miközben a finanszírozási lehetőségek is szűkülnek. A MOSZ elnöke szerint ezért a jelenlegi helyzetből való kilábalás nem elsősorban új üzemi beruházások kérdése. Előbb azt kell megoldani, hogy a működő gazdaságok túléljék a mostani időszakot.

Mi lesz az Alfölddel?

Ha egy területen évek óta nem lehet nyereségesen szántóföldi növénytermesztést folytatni, előbb-utóbb maga a földhasználat kerül kérdésessé. Koncz Máté szerint már most vannak olyan dél-alföldi és Duna–Tisza közi területek, ahol a 2020-as években gyakorlatilag nem sikerült eredményt termelni.

És mi lesz azokkal a földekkel, amelyek a megváltozott klimatikus körülmények között már nem alkalmasak rentábilis nagyüzemi ipari növénytermesztésre?

A föld értéke is újraértelmeződhet, ahogy a bérleti díjaké is. Utóbbiak sok kisebb földtulajdonos, köztük vidéki nyugdíjasok számára jelentenek jövedelemkiegészítést. Ha a földek jövedelemtermelő képessége tartósan romlik, annak már közvetlen társadalmi következményei lehetnek.

A kormányzat által felvetett egymillió hektárnyi szántó művelésből történő kivonása és gyepgazdálkodásra való átállítása ezért korántsem egyszerű, mert nemcsak az a kérdés, hogy mi terem majd ezeken a területeken, hanem az is, mi lesz azokkal a tulajdonosokkal és vidéki lakosokkal, akikk számára a mezőgazdaság az egyetlen jövedelemforrás.

A víz lett a kulcskérdés

A MOSZ szerint a vízgazdálkodási társulatok 2010 utáni megszüntetésével az ország több mint kétszáz éves vízgazdálkodási rendszerének jelentős része gazdátlanná vált. A csatornahálózat egy része elhanyagolt állapotba került, máshol beszántották vagy benőtte a növényzet.  A szervezet javaslatai között ezért

• a vízvisszatartás,
• a víztakarékos technológiák alkalmazása,
• a kockázatkezelés erősítése és
• a termelés fenntartásának támogatása

is szerepel.

Ha tartósan kevesebb víz áll rendelkezésre, az egyszerre érinti a növénytermesztést, az állattartást, az élelmiszeripart, az ivóvízellátást és a vidéki foglalkoztatást. Végső soron pedig az ország élelmiszer-önellátása kerülhet olyan helyzetbe, amelyre eddig alig kellett gondolnunk