A hortenzia fejlődése lassú, vontatott lesz, a fiatal hajtások vékonyak, gyengék, gyakran bókolnak. A hiány oka elsősorban a gyenge, tápanyaghiányos talaj, ezért nagyon fontos, hogy rendszeresen javítsuk szerves trágyákkal. Nitrogénhiány esetén a hortenziát gyökéren keresztül lehet szilárd, por alakú vagy folyékony műtrágyákkal táplálni, illetve tűzoltásként lombra kipermetezett makrotrágyákkal támogatni.

Káliumhiány. Nagyon hasonlít a vas- és magnéziumhiányra, de esetében a kezdeti sárgulást markáns levélszéli antociános elszíneződés követi, ami előrehaladott hiányállapotban el is szárad. A káliumhiányt megelőző talajfeltöltéssel, rendszeres szervesanyag-kijuttatással, súlyos esetben lombtrágyázással tudjuk megszüntetni.

Általános tápanyaghiány. Szabadföldben nagyon ritkán fordul elő, inkább a dézsában nevelt növényeknél gyakori, ott ugyanis a dézsa talajában fellelhető tápanyagot a nagyon intenzíven fejlődő hortenzia gyorsan kimeríti. Ha megfeledkezünk a rendszeres pótlásról, a hortenzia fejlődése a kezdeti növekedés után hirtelen megáll, és az előzőekben bemutatott tápelemhiányok mindegyikét produkálja. Ilyenkor már nem elég a tápelemek egyszerű pótlása, szükség van a hortenzia átültetésére, a talaj frissítésére és a gyökérzet megújítására.

Túltáplálás. Furcsa leírni, de legalább olyan gyakori tünet, mint a vashiány. A hortenziatulajdonosok gyakran aggódnak a kedvenc növényeikért, ezért mindent megadnának neki, próbálják ösztönözni a gyorsabb növekedésre, intenzívebb virágzásra.

A túltáplálás az összes tápanyaghiánynál súlyosabb, mert leggyakoribb, hogy a nitrogént adagolják túl, ez pedig gyökérégéshez, gyökérpusztuláshoz vezet, amelyből nem lehet a hortenziát visszahozni. Tipikus tünete a leforrázott hortenzia képe. Egyik napról a másikra a hajtások lekonyulnak, a levélszélek megbarnulnak, elszáradnak, azt hihetjük, hogy a hortenzia vízhiányos lett és megégett, de valójában túltáplálás húzódik a háttérben. Mire rájövünk, hogy hiába öntözzük és más a probléma, addigra a gyökérzet elpusztul, ehhez elegendő 2-3 nap.

Rossz tápelem-hasznosulás. A sok hortenziával rendelkező kertekben gyakori jelenség, amikor ugyanazt a kezelést, táplálást kapja minden hortenzia, mégis néhány tő hiánytüneteket mutat. Ennek okát nehéz felfedezni, többnyire az adott növény biokémiai folyamataiban, szervezeti felépítésében (gyökérzet erőssége, szállítónyalábok épsége) kell keresni a baj forrását. Esetükben a felvett tápelemek hasznosulása nem megfelelő, ezért lépnek fel a hiánytünetek. Ezt kezelni nagyon nehéz, a pótlólagos táplálással túlzásba is vihetjük a tápanyagok jelenlétét. Legjobb megoldás, ha bízunk a növényben és magától kinövi a problémát.

Vízhiány. Enyhe vízhiány esetén a hortenzia az idősebb leveleinek eldobásával védekezik. A növény alsó és belső feléből kiindulva egyes levelek teljesen elsárgulnak, majd sárga állapotban lehullanak. Nagyon könnyű felismerni, mert az elhalt és lehullott levelek egyaránt élénk citromsárgák. Leggyakrabban a macrophylla, paniculata, serrata és hybrida fajoknál jelentkezik.

Túlöntözés. Nagyon veszélyes gondozási hiba. A hortenzia gyökere fokozottan oxigénigényes, kisebb hiányra is érzékenyen reagál. A gyökér nyugalmi állapotában ez nem jelent gondot, de tavaszi induláskor, s a nyári nagyon aktív növekedési szakaszban igen. Elsősorban a kötött talajokba vagy mélyedésekbe ültetett, illetve dézsában nevelt hortenziáknál jelentkező probléma.

mert ezekből a hortenzia jó szerkezetű talaja folyamatosan visszaszívja a nedvességet, és a pangó víztől néhány nap alatt befülled a gyökér. Amikor a gyökér elhalása eléri a kritikus szintet, a hortenzia friss hajtásai meleg időjárásban egyik óráról a másikra lelankadnak. Ezek tipikusan a vízhiány tünetei, ami tulajdonképpen az is, mert az elhalt gyökér nem tud vizet felvenni. A tüneteket látva gyorsan öntözünk, ezzel tovább rontjuk a helyzetet. Egy hét alatt a hortenzia teljes pusztulását okozza a túlöntözés.