Érdekes eredmény született a talaj finomabb pórusszerkezetének vizsgálatakor is. A kutatók nitrogéngáz adszorpciójával mérték a talaj fajlagos felületét és bizonyos pórusjellemzőit. Ezekben összességében csak kevés változást találtak.
Ez azért fontos, mert azt mutatja, hogy a talajművelés nélküli gazdálkodás nem minden talajtulajdonságot változtat meg egyformán. A nagyobb vízállóságú talajaggregátumok kialakulása például együtt járhatott nagyobb tömörödéssel anélkül, hogy a vizsgált pórusméretek általánosan megváltoztak volna.
A termésadatok alapján a talajművelés nélküli kezelés mutatta a legkedvezőbb hosszú távú képet. A 2011 és 2025 közötti 15 évben ebben a rendszerben volt a legmagasabb számszerű átlagtermés, hektáronként 4911 kilogrammal, és a kumulatív termés is itt volt a legnagyobb.
A kutatók azonban fontos korlátot emelnek ki: ezeket az értékeket leíró módon hasonlították össze, a 15 éves átlagok között nem végeztek statisztikai próbát, ezért az eredmény nem tekinthető bizonyított statisztikai terméselőnynek.
Az eredmények gyakorlati jelentősége ezért elsősorban abban rejlik, hogy megmutatják: a talajművelés elhagyása hosszú távon valóban javíthat bizonyos talajtulajdonságokon, de nem önmagában és nem minden szempontból.
A felszíni szervesanyag- és tápanyag-felhalmozódás kedvező lehet, ugyanakkor figyelni kell arra, hogy a tápanyagok ne koncentrálódjanak túlzottan a felső rétegbe, miközben az alsóbb talajrétegek ellátottsága romlik. Ugyanígy fontos a tömörödés ellenőrzése is, különösen a felső 20 centiméterben.
A kutatás egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a talajállapot javulása és a termés növekedése nem feltétlenül jár kéz a kézben. Az esőre alapozott búzatermesztésben ugyanis a vízellátottság alapvető korlát lehet.
A vizsgált 15 év egyik legrosszabb termése 2013-ban született, amikor a búza kritikus fejlődési időszakában rendkívül kevés csapadék állt rendelkezésre. A jobb felszíni talajállapot tehát önmagában nem képes kivédeni a súlyos vízhiány hatásait.
A tanulmány legfontosabb gyakorlati üzenete így nem egyszerűen az, hogy „a szántás rossz, a no-till pedig jó”.
A fenntartható rendszer kialakításához ezért a művelési módot, a trágyázást, a talaj állapotát és a helyi vízellátottságot együtt kell figyelembe venni.
