Előnyös-e az olcsó szén-dioxid kredit?
Az új-zélandi kormány szerint az erdősítés fontos eleme az ország klímapolitikájának. Simon Watts klímaváltozásért felelős miniszter az erdősítést költséghatékony módszernek nevezte a nettó kibocsátások csökkentésére. Új-Zélandnak ugyanis jelentős erdészeti ágazata van, és az ország természeti adottságai is kedveznek a fák gyors növekedésének.
A rendszer kritikusai azt állítják, hogy az erdősítés túlságosan nagy szerepet kap a közvetlen kibocsátáscsökkentéshez képest. Érvelésük szerint
Jo Hendy, a Climate Change Commission vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy az ETS lényegében „ellentételezési rendszerként működik”.
A kormány ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy az erdészet csak egy része az ország klímastratégiájának, és Új-Zéland továbbra is pályán van a rövid távú klímacélok teljesítéséhez. Emellett az elmúlt időszakban igyekezett mérsékelni az erdősítés bizonyos hatásait. Tavaly év végén szigorították az ETS szabályait az őshonosnak nem számító fafajokra – köztük a fenyőre – vonatkozóan a termelékenyebb mezőgazdasági területeken.
A vidéki közösségek átalakulása
Az erdősítés hatásai nem kizárólag a földárakban vagy a mezőgazdasági termelésben jelennek meg. Egyes gazdák számára a magas földárak jó lehetőséget kínálnak, hogy eladják területeiket és jobb adottságú gazdaságot vásároljanak belőle. Ez azonban nem általános. Sokak szerint az erdősítés a vidéki közösségek létszámának csökkenését gyorsíthatja.
Sok helyen csökken népesség. A Statistics New Zealand adatai szerint az Owahanga nevű vidéki térség – amelyhez Pongaroa is tartozik – lakossága becslések szerint 2,6 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben. A térségben ugyanakkor már évtizedek óta tart a népesség fogyása, részben a mezőgazdasági munkaerő iránti kereslet visszaesése miatt. A gazdák szerint szerint a változás különösen a fiatal családok számában érzékelhető.
Környezeti és infrastrukturális kockázatok
A gazdák egy része más problémákra is felhívja a figyelmet. Az erdős területek tulajdonosai gyakran nem helyben élnek, ezért egyes gazdák szerint nehezebb velük együttműködni a kártevők és vadállatok ellenőrzésében. A juh- és szarvasmarhatartók szerint az elvadult kecskék, szarvasok, vaddisznók és oposszumok az erdőkből a mezőgazdasági területekre vándorolhatnak.
Az erdészeti ágazat képviselői szerint ugyanakkor a nagyobb erdőgazdaságok aktív kártevő- és vadgazdálkodást végeznek.
További problémát jelenthetnek a szélsőséges időjárási események. A 2023-as Gabrielle ciklon – Új-Zéland történetének addigi legköltségesebb vihara – egyes térségekben nagy mennyiségű erdészeti hulladékot sodort a vízfolyásokba, amely infrastruktúrát és ingatlanokat is megrongált.
Új-Zéland esete jól mutatja, hogy a klímapolitikai ösztönzők nemcsak a kibocsátási mutatókat befolyásolhatják. A földhasználat, az élelmiszer-termelés, a vidéki foglalkoztatás, a földárak és a közösségek fennmaradása is átalakulhat, amikor egy ország gazdasági értéket rendel a szén-dioxid megkötéséhez.
