Gabriela Vigo-Trauco perui kutató már két évtizede tanulmányozza ezeket a madarakat. Ezalatt felfedezte, hogy a sárgaszárnyú arák szándékosan hagyják éhezni a legfiatalabb fiókáikat. A Texas A&M Egyetem munkatársa megállapította, hogy a több tojásból álló fészkekben a harmadik és negyedik fiókák szinte soha nem maradnak életben, és a másodikként kikelő fiókák mintegy 25%-ára is ugyanez a sors vár – írja a BBC.

Ráadásul az egyik alfaj az orvvadászat és az erdőirtás miatt a kihalás szélén áll Mexikóban és Közép-Amerikában.

2017-ben az arák megmentésére Vigo-Trauco egy ritkán alkalmazott mentőakciót indított. Célja az volt, hogy vadon élő sárgaszárnyú ara-párokhoz adja örökbe a halálra ítélt fiókákat. Ezzel új esélyt próbált adni Peru elhanyagolt fiókái, és ezzel az egész faj számára.

Miért hanyagolják el a sárgaszárnyú arák a legfiatalabb fiókáikat?

A sárgaszárnyú arákat lehetetlen nem észrevenni. Bíborvörös tollazatuk élesen elüt az erdő zöldjétől, rikoltozásukat pedig jóval azelőtt hallani lehet, hogy meglátnánk őket. Egy tojó egy költési időszakban akár négy tojást is rakhat, de általában csak egy vagy két fióka hagyja el a fészket.

Vigo-Trauco a The Macaw Society nevű perui természetvédelmi szervezet társigazgatója, mely 2007-ben, fészekkamerák felszerelését követően elsőként tárta fel a fiókák elhanyagolását. A felvételeken látszott, hogy az apaállat megérkezik, megeteti az anyát, majd az első és másodszülött fiókát. A többi fióka azonban hiába kiáltozott, nem foglalkoztak vele. Nem volt szó testvéri bántalmazásról, és az elérhető táplálék mennyiségével sem mutatott összefüggést a jelenség. Akkor miért hanyagolják el a szülők a fiatalabb fiókákat?

Vigo-Trauco szerint a szülők nehezen tudnak megbirkózni az eltérő fejlettségi szinten lévő fiókákkal.

A szülőknek választaniuk kell – mutatott rá a kutató. Ha az összes igényét megpróbálják kielégíteni, fennáll a veszélye, hogy mind odavész.

Hogyan segítenek a vadon élő nevelőszülők?

A perui Amazonas viszonylag egészséges sárgaszárnyú ara-populációiban a fiatalabb fiókák elvesztésének kisebb a jelentősége. Azokban az országokban azonban, ahol a természetvédők minden egyes madár túléléséért megküzdenek az orvvadászokkal és fakitermelőkkel, már néhány fióka pusztulása is katasztrófát jelent.

Az elutasított fiókák kézzel történő felnevelése az egyik lehetséges megoldás. Ez azonban másfél-három hónapig is tarthat, mire a madarak kirepülnek. Ráadásul a fogságban nevelt papagájok túlélési aránya közismerten alacsony: nehezen találnak táplálékot a vadonban, nem ismerik fel a ragadozókat, és nincsenek szociális viselkedési készségeik sem.