Felmerült az a kérdés is, hogy az erodált, művelésre alkalmatlan területeken miért folytatódik még mindig mezőgazdasági termelés. Ennek megváltozásához a támogatási rendszer átalakítása elengedhetetlen.
A termőtalaj más célú, ingatlanberuházásokban történő felhasználása szintén problémaként (hogy közvetítsem jelentőségét, idézem: ,,nemzetgyalázásként, a nemzeti kincs pazarlásaként”) jelenik meg, különösen akkor, amikor termőhelyi adottságok tekintetében jóval kedvezőtlenebb területek is rendelkezésre állnának.
A talajkímélő gyakorlatok elterjedését ugyanakkor a piacnak is támogatnia kellene: hiába változtat a gazda a termelési gyakorlatán, ha nincs hozzá megfelelő felvevőpiac.
Az előadó szerint a Green Deal és a 2021-ben Európai Bizottság által elindított Soil Deal for Europe (Mission Soil) céljainak, vagyis a talajok egészségvédelmének és helyreállításának, valamint a fenntartható talajgazdálkodás elterjesztésének támogatása elengedhetetlen, és nem szabad visszalépni a megvalósítás nehézségei előtt fejet hajtva.
Erdős sztyepp: az Alföldön az erdő és a víz kérdése összekapcsolódik
Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Ökológiai Kutatócsoportjának képviselője szerint az erdőgazdálkodásban is paradigmaváltásra van szükség, amelynek középpontjában szintén a vízkérdés áll.
Az ökológiai viszonyokat nem kizárólag a klíma határozza meg. A talajnedvességnek is meghatározó szerepe van, különösen az alföldi, homoktalajos térségekben, ahol a talajok kevés vizet képesek tárolni. A Duna–Tisza-közi Homokhátság ennek egyik jellegzetes példája.
A domborzati viszonyoknak megfelelően a magasabb területeken erdős sztyepp, míg a mélyebb részeken mocsaras, vizes területek alakulhatnak ki. A folyószabályozás és a lecsapolás után következő homokfásítás mellett végbement a terület kiszáradása is. A fának ugyanakkor helye van ebben a rendszerben, elsősorban az árterek környékén – feltéve, hogy az ártéri területek visszakapják a vizet.
A jelenlegi klíma az erdőssztyepp-területek faborítását is csökkenti. A gyakorlati megvalósítás egyik akadálya, hogy a jogalkotás jelenleg nem veszi kellőképpen figyelembe az erdős sztyepp kategóriát. Az előadás szerint a magánerdő-tulajdonosoknak az erdőtörvénynek nagyobb szabadságot kellene biztosítania a racionális döntések meghozatalához.
A vízmegtartás társadalmi és gazdasági feltételei
A vízmegtartás társadalmi és gazdasági összefüggéseiről beszélt Hibbey Zsombor magánerdő-gazdálkodó, vadgazda és természetvédelmi mérnök. Az előadás szerint a társadalom jelenleg elfogadja, hogy a szennyező nem minden esetben fizet, miközben a kapcsolódó társadalmi költségek jelentősek.
Mint mondta, a problémákat nem kizárólag egy-egy szakág, terület vagy helyrajzi szám szintjén, hanem azokon túllépve kell(ene) kezelni, összehangolt, generalista szemléletre és közös cselekvésre van szükség. A szakágak eddigi, egymástól elkülönített működése hozzájárult a kialakult problémákhoz, ezért az integráció és az összehangolás jelenthet előrelépést.
A vízgazdálkodás és az erdőgazdálkodás szerepet játszhat a hőmérsékleti viszonyok alakításában – pláne ha van megfelelő mennyiségű víz a párologtatáshoz. A hozzászólás szerint az elhibázott fafajpolitika és az össztársadalmi – a helytelen gyakorlatokat illető – kooperáció is hozzájárult a mai aszálykrízises állapot kialakulásához. A felszíni gazdálkodás hőmérsékleti hatásainak vizsgálata mellett azt is újra kell gondolni, hogy személyes, önkormányzati, régiós vagy országos szinten hol húzódik a felelősség.
