Milyen változások várhatók a földjogi szabályozásban, és mi indokolja ezeket?
– A termőföld nem egyszerűen egy termelési tényező, hanem az egyik legfontosabb nemzeti erőforrásunk. Ezért a földjogi szabályozásnak egyszerre kell szolgálnia a versenyképes gazdálkodást, a termőföld védelmét és azt, hogy a föld hosszú távon azokhoz kerüljön, akik azt felelősen és eredményesen művelik. A következő időszakban ezért nem egy önmagáért való jogszabály-módosításban gondolkodunk, hanem a teljes szabályozás átfogó felülvizsgálatában. A célunk, hogy a szabályozás jobban kövesse a magyar agrárium tényleges működését, és nagyobb kiszámíthatóságot adjon a gazdálkodóknak. Ennek része lehet a birtokszerkezet, a földhasználat, a gazdaságátadás és a generációváltás szabályainak áttekintése is.
Mikorra tervezik az előterjesztés kidolgozását, lesz-e társadalmi vita?
– A szaktárca 2027 végéig készíti el a szabályozás tervezetét. Fontosnak tartjuk, hogy ennek során a gazdálkodók, a szakmai és érdekképviseleti szervezetek, valamint a tudomány képviselőinek tapasztalatai is megjelenjenek. A társadalmi és szakmai egyeztetés pontos kereteit az előkészítés ütemezésével összhangban fogjuk meghatározni.
Készül az agrárstratégia. Milyen lehet az ez alapján felépülő hazai agrárium, melyek lesznek a legfontosabb változások a jelenlegi állapotokhoz képest?
– Az agrárstratégia egyik legfontosabb felismerése, hogy Magyarország nem a világ legnagyobb mezőgazdasági szereplőivel folytatott mennyiségi versenyben tudja megtalálni a helyét. Nem az a célunk, hogy mindenáron több tonnát, több kilogrammot vagy több liter alapanyagot állítsunk elő. A valódi kitörési pontunk a minőségben és a hozzáadott értékben van. Egyszerűen fogalmazva: nem több mezőgazdaságot akarunk, hanem több értéket a magyar mezőgazdaságból. Több értéket szeretnénk előállítani ugyanabból a földből, vízből, munkaerőből és alapanyagból. Ennek pedig az egyik kulcsa, hogy ne csak alapanyagot termeljünk, hanem minél nagyobb arányban dolgozzuk is fel, és minél több magas hozzáadott értékű magyar élelmiszert állítsunk elő. Ehhez az agráriumot és az élelmiszeripart egy rendszerként kell kezelnünk. Ha a magyar gazda kiváló alapanyagot állít elő, de abból a magasabb értékű termék már máshol készül, akkor az értékteremtés jelentős része is máshol marad. Ezért erősíteni kell a hazai feldolgozóipart, a technológiai fejlesztéseket, a termékfejlesztést és a magyar élelmiszerek piaci pozícióját. A technológia ebben fontos eszköz. A digitalizáció, a precíziós gazdálkodás, az automatizáció, az öntözés vagy az energiahatékony megoldások mind azt szolgálhatják, hogy a gazdálkodók kevesebb erőforrásból, kiszámíthatóbban és magasabb minőségben tudjanak termelni. De ezek nem önmagukért való célok. A cél az, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképesebb, a magyar élelmiszeripar pedig nagyobb hozzáadott értéket előállító ágazat legyen. Ehhez tudás is kell.
Ezért a képzésnek, a szaktanácsadásnak, a kutatásnak és a tudás átadásának legalább olyan fontos szerepe van, mint a beruházások támogatásának. Közben alkalmazkodnunk kell a változó környezeti feltételekhez is. A víz egyre fontosabb stratégiai erőforrás, ezért az öntözés, a vízvisszatartás, a talajállapot javítása és a klímaalkalmazkodás nem különálló környezetpolitikai kérdések, hanem a gazdálkodás jövőjének részei. Ugyanilyen fontos a generációváltás. Olyan agráriumot kell teremtenünk, amelyben egy fiatal számára vonzó életpálya a gazdálkodás. Ehhez kiszámítható szabályokra, fejlődési lehetőségre, korszerű technológiára és megfelelő jövedelmezőségre van szükség.
Milyen támogatáspolitikai változásokra készüljenek a gazdálkodók?
A támogatáspolitikának is a fent vázolt célt kell szolgálnia. A támogatás önmagában nem cél, hanem eszköz: azt kell segítenie, hogy a gazdaságok fejlődjenek, korszerűsödjenek, alkalmazkodjanak, és hosszú távon támogatás nélkül is versenyképesebbé váljanak. Összességében tehát olyan magyar agráriumot szeretnénk, amely nem pusztán sokat termel, hanem jó minőségű, magas hozzáadott értékű, piacképes termékeket állít elő; amelyben erős a magyar élelmiszeripar, megmarad a termelőnél az előállított érték nagyobb része, és amely képes alkalmazkodni a gazdasági, piaci és környezeti változásokhoz.
