A brahma egy indiai-amerikai eredetű tyúkfajta, amely 1850 körül került Európába. Nagy test, széles hát jellemzi. Farktollai viszonylag rövidek, de nem annyira, mint a cochiné. A melltájék kerekded és telt a dús tollazattól. A szárnyak rövidek, de erősek, szorosan a testhez simulóak. Feje kicsi, széles. Arca kissé vagy egyáltalán nem tollas. Szeme narancsvörös színű. Csőre rövid, erős, sárga, hegye gyakran sötét. Taraja borsós, kicsi, kevésbé fejlett. Nyaka középhosszú, hátratartott, combjai megnyúltak, csüdje erősen csontos, sárga, négyujjú. Tollazata sűrű, gazdag, testhez
simuló.
A brahma tyúkfajtának számos elfogadott és ismert színváltozata létezik.

Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Főbb színváltozatok:
• Világos (fehér-fekete columbia): alapszíne fehér, fekete nyak- és farktollakkal.
• Sötét: a kakas ezüstös, a tyúk szürkésbarna mintás tollazattal bír.
• Fogolyszínű: barna alapszín jellegzetes sötétebb mintázattal.
• Sárga-columbia: sárga testtollak fekete nyak- és farokmintával.
• Kék és fekete: egyszínű fekete vagy kék változatok, utóbbi jellegzetes szürke árnyalattal.
Nagyon szelídek a gazdájukkal szemben. A hideget jól tűrik, a csibék is viszonylag ellenállóak. Nagyságukhoz képest viszonylag gyorsan növekszenek. Fontos a megfelelő takarmányozás, hogy jellegzetes erős csontozatuk egészségesen kifejlődjön. Gyors növekedés esetén nem árthat plusz D-vitamin adagolása. Általában a tojók 6-7 a kakasok pedig 7-8 hónaposan ivarérettek, de még a 2. és 3. életévükben is fejlődhetnek méretben és súlyban. Idősebb korban könnyen elzsírosodnak. Tartásuk során fontos a zöldtakarmány, a fehérje és a sok mozgás. A Brahma tojástermelése közepes, éves tojáshozama 140 darab, a téli időszakban más fajtákhoz viszonyítva különösen jó tojók. Húsa jó minőségű, omlós, nem száraz.
Kedvenc állat, kedvenc hobbi
Amikor a gazdát a kedvenc állatáról faggatom, nem a kutyát-macskát, sőt nem is a nyulat említette, hanem a halat. Merthogy Ádám horgász. Nem is akármilyen, hisz a környék összes versenyén elindul – és többnyire az élmezőnyben végez.

Fotó: MMG/Csatlós Norbert
– Már a babakocsiban is a tó partjára vittek, amikor apa és papa pecáztak. Ők tanítottak meg horgászni, és most már versenyekre járok.
A szakmai fogásokról, a győzelem zálogáról Ádám meglehetősen szűkszavúan beszélt: beetetni úgy kell, hogy se túl kevés, se túl sok ne legyen. Mint mondta, a csalit vásárolja, de bojlit már készített maga is tojásból, lisztből és különféle adalékanyagokból, amelyek közt por állagú etetőanyagok ugyanúgy vannak, mint különféle aromák. A gombócok elkészítésébe pedig a nagyi is besegített.



