Ahogy folyt az építkezés, és átadtak egy-egy állatházat, megkezdődött az állatok beszerzése is. Például 160 érdekes állatot hozott Afrikából Kittenberger Kálmán, egyebek mellett földimalacokat, hiénákat, gnút és madarakat.
Benépesült a Pálmaház alagsorában épült Akvárium is. 1912. május 20-án, délelőtt 11 órakor nyitotta meg kapuit az újjáépített, ám voltaképpen teljesen új állatkert. Igazgatója az átépítést szakmailag is levezénylő dr. Lendl Adolf lett.
Az akkori fajgazdagságot – legalábbis a nagyobb testű állatok esetében – azóta sem sikerült túlszárnyalni. Az állatok elhelyezésénél azonban már voltak hiányosságok. Igaz, nagy vonalakban Lendl átvette Hagenbeck akkoriban nagyon újszerű szabadkifutós bemutatástechnikáját, ám sajnos nagyon sok állat – kutyafélék, macskafélék, majmok, a medvék egy része stb. – továbbra is kis ketrecekben sínylődött. Emellett a két betonból készült műsziklára telepített állatok többsége nagyon szenvedett a nyári melegtől.
Mozgóképszínház, koncertek, ródlipálya
A pompás épületeken, csodálatos parkosításon és persze a tengernyi állat látványán kívül egyéb időtöltések is várták a közönséget. Mozgóképszínház, játszótér, kocsikázó és lovaglópálya szolgálta a nagyérdeműt, és fel lehetett ülni az elefánt vagy a teve hátára is. Nagy érdeklődésre tartottak számot a koncertek is. Télen pedig lovas- és szarvasszán, illetve ródlipálya fogadta a látogatókat.
1914-ben kitört az első világháború. Egy évvel később az állatápolókat már besorozták, helyettük otthon maradt feleségeiket és a gyermekeiket alkalmazták. Ám egyéb, nehezen, vagy egyáltalán nem orvosolható gondok is hamar felmerültek.
Nem sokkal később a takarmány is egyre szűkösebben állt rendelkezésre, sőt az alomként használatos szalma beszerzése is nehézséget okozott. Megfelelő koszt híján elpusztultak a tengeri halat fogyasztó fókák, és mivel már nem lehetett tengervízhez jutni, lassacskán kiürült a tengeri akvárium.
A háború alatt az állatkert csaknem minden nap nyitva tartott. Országos jelentőségű hírnek számított, amikor 1917-ben elpusztult Jónás, az 1893-ban érkezett víziló.
De nem csak a világháború, hanem az azt követő tanácsköztársaság is sok kárt okozott. A legnagyobb talán az volt, amikor 1919. augusztus 4-én Lendl Adolfot felmentették igazgatói tisztségéből. Ennek az volt az oka, hogy tiltakozása ellenére beválasztották az állatkerti Munkás Tanácsba, és mert Lambrecht Kálmánnal közösen a népbiztosok megbízására elkészítették a létesítendő Természettudományi Múzeum rövid tervezetét.
Igazgató nélkül
Lendl helyére – igaz aligazgatóként – egy gazdasági szakember, Hilbert Rezső került. Az ő munkáját segítette dr. Raitsits Emil nagynevű állatorvos, aki egyben korának talán legnagyobb magyar kinológusa is volt, és tevékenyen részt vett a magyar pásztorkutyafajták megmentésében is. Az állatkert nem számíthatott anyagi támogatásra, ezért nagyon oda kellett figyelni a bevételekre és kiadásokra.
Szerencsére bőséges volt a szaporulat, így fókák, jegesmedvék, zebrák, elefánt, tigris és megannyi érdekes hüllő és madár érkezett.
1922-ben a pálmaház egy-egy oldalszárnyában elkészült a terrárium és a trópusi akvárium. Az új létesítmények sok látogatót vonzottak. 1925-ben átalakították a struccházat, mégpedig úgy, hogy az ott élő futómadarakat télen az épületben is meg lehessen figyelni. Ugyanebben az évben vált ismét rendszeressé a tengeri hal beszerzése is, amely a fókatartás záloga volt.
1928-ban megvásároltak egy háromtagú orangután „családot” (az egyedeknek semmi közük nem volt egymáshoz, de akkoriban így árulták őket.) A hímet Góliát Péternek, a „feleségét” Góliát Idának, míg a
18 hónap körüli kölyköt Góliát Pistának nevezték el. Sajnos, akárcsak az elődeik, ők is nagyon rövid életűek voltak. Ennek oka leginkább az volt, hogy túlságosan óvták őket a hazai levegőtől, ezért hermetikusan elzárt, üveggel is határolt, nagy páratartalmú helyen laktak, ami a baktériumok melegágya volt. Emellett az is valószínű, hogy a kegyetlen befogási körülmények és a hosszú út miatt az emberszabásúak amúgy is legyengülve érkeztek az állatkertbe. (folytatjuk)
Szerző:
Kovács Zsolt
