A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) egy polifág, invazív rovarfaj Ázsiából származik. Európán át Amerikáig világszerte elterjedt. Valószínűleg a kelet- és délkelet-ázsiai régiókban őshonos, így Kínában, Japánban és Dél-Koreában. Európában 2008-ban bukkant fel, először Spanyolországban és Olaszországban, majd Dél-Franciaországban.

Míg a legtöbb Drosophila-faj elsősorban rothadó gyümölcsökre rakja petéit, A D. suzukii az ép, érésben lévő termésekbe is képes behatolni. Lárvái a gyümölcs belsejében fejlődnek, és jelentős termésveszteséget okozhatnak. A védekezést nehezíti, hogy a termesztők jelenleg nagyrészt rovarölő szerekre támaszkodnak, amelyek nem mindig biztosítanak teljes védelmet. Emellett a hasznos élőlényekre is hatással lehetnek.

Az ecetszag vezette nyomra a kutatókat

A Ruthers Egyetem kutatók laboratóriumban tenyésztették a pettyesszárnyú muslicákat, amikor az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) egy véletlen folytán (a laboratórium konyhája közel volt a tenyésztő dobozokhoz) bekerült a tenyészetekbe – számol be a Phys.org. A két faj közül végül az utóbbi vált uralkodóvá, és a pettyesszárnyú muslicák tömeges pusztulását okozta.

A pettyesszárnyú muslicák tenyészetének kukoricalisztre emlékeztető illatát erős, ecetes szag váltotta fel. Ez arra utalt, hogy a két faj között valamilyen kémiai alapú kölcsönhatás lehet.

Beth Ferguson és kollégái később egy filmszerű lerakódást is észleltek a muslicák táplálékán. Táplálkozás közben ezek a rovarok „megjelölik” a területüket többek közt ürülékkel és petézéssel. A vizsgálatok során kiderült, hogy a lerakódásban egy élesztőgomba található, amelyet a D. melanogaster hagyott hátra.

Az élesztő elriasztja a kártevőt

A Rutgers kutatói ezt követően kísérletekkel vizsgálták, hogyan reagál a pettyesszárnyú muslica az élesztő jelenlétére. Az eredmény egyértelmű volt: a gomba elkerülő reakciót váltott ki a kártevőből, miközben az ecetmuslica számára továbbra is vonzónak bizonyult.

A kutatók szerint a felfedezés egy új, természetes eredetű növényvédelmi módszer alapja lehet. Ehhez azonban még azt is meg kell vizsgálni, hogy az anyag szabadföldi körülmények között mennyire hatékony, hogyan alkalmazható a termesztésben, és milyen környezeti hatásai vannak.

Beth Ferguson szerint a felfedezés jól példázza, hogy a váratlan kísérleti eredményeket sem érdemes egyszerűen hibának tekinteni. Néha éppen egy ilyen „szerencsés véletlen” vezethet új kutatási irányhoz.