Együttműködés: a kulcs

A szakértők hangsúlyozták, hogy a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdészet, a természetvédelem és a területhasználat döntéseit összehangoltan kell meghozni. A 2022-es történelmi aszály több száz milliárd forintos kárt okozott, ami világosan mutatja, hogy a klímaváltozás már a jelen gazdasági problémája. A mezőgazdaságban különösen fontos a vízigényes növénytermesztési szerkezet felülvizsgálata, a talaj és a táj vízmegtartó képességének javítása, valamint a termelési rendszerek alkalmazkodóképességének növelése.

A vízügyi intézkedések között kiemelték egy országos Nemzeti Vízmegtartási Program elindítását, mérhető célértékekkel, a „Vizet a tájba” program megújítását és az önálló, stabil finanszírozású víztudományi kutatóintézeti kapacitás létrehozását. Az öntözés önmagában nem oldja meg a vízhiányt, ezért a vízvisszatartás és az öntözés egymást kiegészítő alkalmazására van szükség. Különösen sürgető a víziközmű-hálózat korszerűsítése, hiszen az ivóvíz egynegyede jelenleg elvész a hálózatban.

Erdősítés okszerű fajválasztással

Az erdősítésben a jövőbeli hő- és vízstresszhez igazodó, lehetőleg őshonos és változatos fafajösszetételre, a városi fásításban pedig az árnyékolásra, a hőszigethatás mérséklésére és a csapadék helyben tartására kell összpontosítani. Az erdőtűzkockázatok modellezése és a lakott területek melletti védőtávolságok felülvizsgálata szintén fontos feladat.

A reziliencia erősítése megköveteli, hogy a klímakockázatok minden hosszú távú kormányzati és gazdasági döntésben megjelenjenek. Ehhez összehangolt monitoringra, kockázatértékelésre, stressztesztekre, korai előrejelzésre és ágazatokon átívelő együttműködésre van szükség. A természetes területek és a vízvisszatartásra alkalmas tájak megőrzése, valamint a természetalapú megoldások alkalmazása alapvető feltétele annak, hogy Magyarország a következő generációk számára is élhető maradjon.