Ne siessünk, de a fagyot ne várjuk meg!

Az ősz egyik fontos kertészeti feladata a fagyérzékeny növények felkészítése a télre. A megfelelő időzítés sokat számít: ha túl korán visszük be a muskátlit vagy a leandert, a meleg, zárt helyen tovább növekedhetnek, ha viszont túl sokáig hagyjuk őket a szabadban, egy váratlan fagy is komoly károkat okozhat.

Nem a naptár egy adott napja határozza meg a teendőket, hanem a növény fagytűrése és a várható lehűlés. A fagyérzékeny dézsásokat még az első komolyabb fagyok előtt helyezzük biztonságba, a kertben telelő gumókat és rizómákat pedig fajonként eltérő időpontban kell felszedni.

Muskátli, leander és fukszia: irány a teleltető!

A muskátli, a leander, a fukszia és az angyaltrombita nem egyformán viseli a hideget, ezért a teleltetésük körülményeit is ehhez kell igazítani.

A muskátli számára egy világos, hűvös, fagymentes helyiség megfelelő. A behordás előtt távolítsuk el az elszáradt leveleket és virágokat, valamint a sérült hajtásokat. A növényt szükség esetén vissza is vághatjuk, de ne metsszük meg mindenáron erősen: a metszés mértékét az állapotához és a rendelkezésre álló helyhez igazítsuk.
A leander szintén fagyérzékeny, ezért a tartós lehűlés előtt kerüljön védett helyre. Világos, hűvös telelőben marad meg a legbiztonságosabban, és télen is szüksége van valamennyi öntözésre. Földje ne száradjon ki teljesen, de ne is legyen folyamatosan nedves.

A fukszia egyes fajtái hűvös, védett helyen, nyugalmi állapotban, akár kevés fény mellett is átteleltethetők, ha lombjukat elveszítik. Az angyaltrombita viszont fajtától és tartási körülményektől függően világosabb vagy sötétebb, de mindenképpen fagymentes telelőhelyet igényel. A mediterrán növényeknél ezért mindig az adott faj igényeiből induljunk ki.

A behordás előtt vizsgáljuk át a leveleket és a hajtásokat, és távolítsuk el a kártevőkkel fertőzött, beteg részeket. A növények földjét csak mérsékelten öntözzük, és a téli nyugalmi időszakban ne tápoldatozzunk.