A Müncheni Műszaki Egyetemhez kötődő Leibniz Intézet vezetésével német kutatók arra keresték a választ, mi történik a világ egyik legfontosabb alapélelmiszerével, ha a jövő légkörében kell növekednie. Az eredmények egyszerre figyelmeztetőek és irányadóak a mezőgazdaság számára – írja a Phys.org.
Időutazás a jövő szántóföldjeire
A légkör szén-dioxid-koncentrációja az 1980-as évek óta rohamosan emelkedik: az akkori 340 ppm-es értékről mára nagyjából 425 ppm-re ugrott, és a becslések szerint 2050-re elérheti a 600 ppm-et is.
Hogy kiderítsék, mit jelent ez a gyakorlatban, a szakemberek tíz különböző őszi búzafajtát ültettek el különböző körülmények közt, melyek a szabadföldi környezetet szimulálták. A növények egy részét a jövőt idéző, 546 ppm-es CO₂-koncentrációnak tették ki, majd a betakarítás után csúcstechnológiás módszerekkel elemezték a szemek fehérje-összetételét.
Fotó: Vugar Ahmadov, Pixabay
Rosszabb állagú tészta, változó emészthetőség
A vizsgálatok kimutatták, hogy a magasabb szén-dioxid-szint alaposan megbolygatja a búza biokémiáját, ami két fő területen is érezteti a hatását. Gyengébb sütőipari minőség: a megemelt CO₂-szint hatására csökkent a gluténfehérjék mennyisége. Mivel a glutén (sikér) felelős a tészta rugalmasságáért és a kenyér laza, levegős szerkezetéért, a csökkenése közvetlenül gyengébb minőségű, sütésre kevésbé alkalmas lisztet eredményez.
Változó érzékenységi faktorok: miközben a cöliákiával (lisztérzékenységgel) összefüggő bizonyos peptidek és a puroindolinok szintje csökkent, az úgynevezett amiláz-/tripszininhibitorok mennyisége növekedett.
A növénynemesítésben van a kulcs
Bár a fehérjék arányának eltolódása általános trend volt, a kutatók egy rendkívül fontos különbségre is bukkantak: a változások mértéke jelentősen eltért az egyes búzafajták között. Ez a felfedezés adja a kezünkbe a megoldást.
Olyan „klímarezidens” búzafajtákat kell azonosítani és termeszteni, amelyek az emelkedő CO₂-szint mellett is képesek megőrizni kiváló sütési tulajdonságaikat, miközben a szervezetünket megterhelő fehérjékből a lehető legkevesebbet tartalmazzák. Így biztosítható, hogy évtizedek múlva is jó minőségű, biztonságos kenyér kerülhessen az asztalunkra.
