A kutatók azt is vizsgálták, hogy az eltérő rezisztencia magyarázható-e az R-gének expressziójával. A két gén kifejeződése jelentősen változott a genotípusok, a növényi szervek és az egyes izolátumok között, de nem találtak egyszerű kapcsolatot a génexpresszió és a tényleges rezisztencia között. Előfordult, hogy egy gén expressziója erősen megnőtt fogékony kölcsönhatás során, miközben hatékony rezisztencia akkor is kialakult, amikor a génexpresszió nem nőtt látványosan.
Különösen jól példázta ezt az Rpi-phu1 viselkedése. Egy olyan izolátum, amely képes volt áttörni a gén által biztosított védelmet, több genotípus gumójában is erős Rpi-phu1-expressziót váltott ki. Ezzel szemben más esetekben magas gumórezisztencia alakult ki anélkül, hogy a génexpresszió jelentősen megemelkedett volna. A kutatók ebből arra következtettek, hogy önmagában az R-gén átíródásának mértéke nem elegendő a rezisztencia előrejelzésére. A védekezésben más, a gazdanövény immunrendszeréhez tartozó tényezők is szerepet játszhatnak.
Fotó: Ehrecke, Pixabay
Burgonyavész elleni védekezés több oldalról
A vizsgálat nemesítési szempontból fontos üzenete, hogy a molekuláris markerek és a lombrezisztencia-vizsgálatok önmagukban nem elegendők a burgonyavész elleni védelem megbízható megítéléséhez. Egy adott R-gén jelenléte még nem garantálja, hogy a gumó is megfelelően ellenálló lesz, ráadásul ugyanaz a gén különböző genetikai háttérben eltérően működhet.
Az MDPI-n közölt eredmények alapján ezért a rezisztencianemesítésben érdemes a több R-gént kombináló genotípusokat előnyben részesíteni, ugyanakkor ezek teljesítményét közvetlenül, gumón is ellenőrizni kell. A szerzők szerint a markerasszisztált szelekciót és a lombon végzett fertőzési teszteket olyan gumóvizsgálatokkal kell kiegészíteni, amelyek különböző virulenciájú P. infestans izolátumokat is bevonnak.
