A szerző azt is hangsúlyozza, hogy egy emberi sejt pusztán az eredete miatt nem feltétlenül bír nagyobb erkölcsi jelentőséggel. Ha két egér mentális képességei és tapasztalatai azonosak, nehéz megindokolni, miért kellene másként tekintenünk arra, amelyik emberi sejteket is tartalmaz.
A kimérákkal kapcsolatos etikai kérdések ezért szerinte elsősorban attól függnek, hogyan változnak az állatok képességei és tapasztalatai, nem pedig önmagában attól, hogy emberi és állati sejtek keverednek bennük.
Mi történik, ha már nem értjük az állatok viselkedését?
Az állatkísérletek során a kutatók nem tudják közvetlenül megkérdezni az állatokat arról, hogy fájdalmat éreznek-e, félnek-e vagy stresszesek-e. Ehelyett viselkedésükből és testi reakcióikból következtetnek a jóllétükre.
Az egereknél például a fészeképítés megváltozása, a társas kapcsolatok alakulása vagy a fájdalomhoz társuló arckifejezések jelezhetik, ha az állat rosszul érzi magát.
Az agy mesterséges módosítása azonban megnehezítheti ezeknek a jeleknek az értelmezését. Ha ugyanis a beavatkozás megváltoztatja azokat az idegrendszeri folyamatokat, amelyek az állat élményeiért és viselkedéséért felelősek, akkor a megszokott viselkedési minták már nem feltétlenül ugyanazt jelentik, mint korábban.
A Nature tanulmányában
Ez megnyugtató eredmény, de önmagában nem zárja ki a jóllét megítélésével kapcsolatos bizonytalanságot.
Ha például egy emberi sejteket kapott egér kevesebbet tisztálkodik, mint egy átlagos állat, a különbség objektíven mérhető. Annak megállapítása azonban, hogy ez stresszre vagy rossz közérzetre utal-e, azon a feltételezésen alapul, hogy a tisztálkodás és az állat belső állapota közötti kapcsolat nem változott meg a beavatkozás hatására.
Ugyanez igaz a normálisnak tűnő viselkedésre is: attól, hogy egy állat a megszokott módon viselkedik, még nem biztos, hogy ugyanúgy is érzi magát, mint az agyi módosítás előtt.
Fotó: Understanding Animal Research, Wikimedia commons
Szigorúbb ellenőrzésre lehet szükség
Az emberi agyi organoidok laboratóriumi vizsgálata már eddig is fontos szerepet játszott az agy fejlődésének és betegségeinek kutatásában. Az élő állatokba történő beültetés további lehetőségeket teremt, mivel az emberi sejtek működése így egy valódi, működő idegrendszer környezetében tanulmányozható.
A kimérák alkalmazása ugyanakkor nem feltétlenül indokolja az ilyen kutatások teljes leállítását. A jóllét megítélésével kapcsolatos bizonytalanság önmagában nem bizonyítja, hogy az állatok állapota rosszabbá válik. A kutatások feladása pedig értékes tudományos lehetőségektől foszthatná meg a szakembereket.
A szerző szerint ezért
Ahogy az agyat érintő módosítások egyre kiterjedtebbé válnak, a jóllét mérésére szolgáló módszerek újbóli ellenőrzése, szükség esetén pedig felülvizsgálata is elengedhetetlenné válhat.
A kutatás tehát egyelőre nem annak bizonyítéka, hogy emberi agyi organoidokkal emberi intelligenciához közelítő egerek hozhatók létre. Sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy az idegrendszer átalakításával olyan állatok is létrejöhetnek, amelyek viselkedését a kutatók már nem tudják a korábbi módszerekkel teljes bizonyossággal értelmezni. Az etikai kihívás így jóval azelőtt megjelenhet, hogy egy állat gondolkodása vagy tudatossága emberihez hasonlóvá válna.
