Dr. Németh István, a terület 35 éves tapasztalattal rendelkező szakembere, a Tógazda Halászati Zrt elnök-vezérigazgatója szerint az idei év az ágazat, csak úgy mint az agrárium egésze számára – különösen nehéz volt.

A szélsőséges időjárás miatt csökkent a halak növekedése, a víz oxigénhiánya pedig több gazdaságban jelentős halpusztulást okozott. Magyarországon mintegy 27 ezer hektáron folyik haltermelés, ám a kedvezőtlen körülmények miatt idén kevesebb hal kerülhetett piacra. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta: karácsonyra így is elegendő hal áll majd a fogyasztók rendelkezésére.

Ponty a tányéron

A hazai haltermelés és halfogyasztás továbbra is erősen pontyközpontú. A halastavakban előállított halak 80–85 százaléka ponty, amely a hagyományos magyar halászlé legfontosabb alapanyaga.

A rendszerváltás idején az egy főre jutó éves halfogyasztás mindössze 2,5 kilogramm volt, mára azonban 6,5–7 kilogrammra emelkedett. Ez ugyan jelentős fejlődés, de továbbra is elmarad az uniós átlagtól.

A ponty mellett egyre fontosabb szerepet kap az afrikai harcsa, amelynek előállításában Magyarország európai szinten is meghatározó szereplő. Az intenzív termelésben előállított hal egyik legnagyobb előnye, hogy szálkamentes filé készíthető belőle, így a közétkeztetésben is jól hasznosítható. A piac még nem telítődött, ezért további fejlődési lehetőségek vannak az ágazatban. Az intenzív telepeken ugyanakkor a nagy állománysűrűség miatt nagyobbak az állat-egészségügyi kockázatok. Ezzel szemben az extenzív és félintenzív halastavak étkezési haltermelése során általában nem használnak gyógyszereket vagy antibiotikumokat.

Hatalmas ökológiai többletérték

Talán érdemes tudatosítani, hogy a halastavak jelentősége messze túlmutat az élelmiszer-termelésen. A 27 ezer hektárnyi tórendszer számos védett madárnak, emlősnek, kétéltűnek, hüllőnek és más élőlénynek biztosít táplálékot, élő- valamint búvóhelyet. Sok halastó Ramsari vagy Natura 2000-es védelem alatt áll.

Németh István szerint ezeket az ökológiai szolgáltatásokat a hazai támogatáspolitika egyelőre nem ismeri el megfelelő mértékben. Példaként Ausztriát említette, ahol a termelők hektáronként évi 350 eurós támogatást kapnak az általuk fenntartott ökológiai értékekért. A magyar halgazdálkodás számára is fontos lenne a hasonló kompenzáció, amely ösztönözné a tavak vízkészletének megőrzését és a természeti értékek fenntartását.

Az ágazat jövedelmezősége mindeközben alacsony: az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint az elmúlt években mindössze 3–5 százalékos jövedelemtermelő képességet ért el. Ez kevés lehetőséget biztosít a géppark korszerűsítésére és a technológiai fejlesztésekre.

A kiszáradó patakok miatt egyes dunántúli völgyzárógátas tavak vizét télen is vissza kell tartani, a halakat pedig nyáron, takarmánnyal egy helyre csalva, nagy hálóval fogják ki.

A szakember szerint a magyar halgazdálkodás jövője szempontjából kulcsfontosságú a vízkészletek megőrzése, az ökológiai értékek pénzügyi elismerése és a termelők megfelelő támogatása. Mindez lehetőséget teremthet az ágazat gazdasági stabilitásának javítására anélkül, hogy a fogyasztói árak emelésére lenne szükség.