Szerző:
Molnár Balázs
Bár a különböző fajok szaporodásbiológiája jelentősen eltérhet, alapvetően két nagy csoportot különböztetünk meg. Egyik a tojásrakó (ovipar), másik pedig az elevenszülő vagy álelevenszülő (ovovivipar) fajok csoportja.
Legyen szó egy gabonasiklóról, egy királypitonról, vagy egy ritkább fajról, a szaporulat egészségének biztosítása szigorú protokollokat és precíz környezeti kontrollt követel meg a tenyésztőktől, hisz a legfontosabb, hogy egészséges utódok keljenek ki a tojásokból.

Tojásrakó fajok és a keltetőkialakítás alapjai
A tojásrakó kígyók esetében a tojások lerakása után a legbiztonságosabb megoldás a mesterséges keltetés. Ezzel megóvhatjuk a hőmérséklet-ingadozástól és az esetleges fizikai sérülésektől a tojásokat. A keltetőgépnek két kritikus paramétert kell stabilan tartania: a hőmérsékletet és a páratartalmat. A keltetőközeg leggyakrabban perlit vagy sphagnum moha, amelyet megfelelő arányban (általában 1:1 vagy 1:0,8 arányban a tömeghez viszonyítva) kell vízzel bekeverni.
Fontos, hogy a közeg tapintásra nedves legyen, de ha összenyomjuk, ne csöpögjön belőle a víz, mert a túlzott nedvesség a tojások bepenészedéséhez vezethet. A hőmérsékletigény fajspecifikus. Míg a mérsékelt övi fajok (például a gabonasiklók) 27-28 °C-on fejlődnek ideálisan, addig a trópusi fajok (mint a királypiton is) 31-31,5 °C-os stabil hőt igényelnek. A keltetőben a levegő páratartalmának állandóan 80-99% között kell lennie.
A lerakást követő első napokban az embrió hozzátapad a tojáshéj belső falához, és a tojás hossztengelye körüli átfordítása az embrió fulladását, ezáltal pusztulását okozza.
A keltetés folyamata és a paraméterek monitorozása

Fotó: HCA , Wikimedia Commons
Az inkubációs időszak (fajtól és hőmérséklettől függően) jellemzően 50-70 napot vesz igénybe. Ez idő alatt a keltetőt rendszeresen, de rövid időre ellenőrizni kell, biztosítva a megfelelő légcserét és az elhasznált oxigén pótlását. Az elhalt, penészesedő tojásokat, ha nincsenek szorosan összetapadva az egészségesekkel, el kell távolítani.
Ha szorosan összetapadtak az egészséges fészekaljjal, gombaölő porral lehet kezelni a problémás részt. A tojások fejlődése sötétben, óvatos zseblámpás átvilágítással (lámpázással) ellenőrizhető. Hasonlóan például a baromfi tojásokéhoz, a termékeny tojásokban szépen látható az egészséges, vastagodó vérérrendszer. Amikor elérkezik a kikelés ideje, a kígyók az orrukon lévő apró tojásfoguk segítségével felhasítják a puha héjat.
Sajnos számos videó található az interneten, ahol ez látható, mint jó példa. De ezzel többet árthatunk, mint segítünk. A kis kígyók gyakran még 24-48 óráig a tojásban maradnak, miközben folyamatosan szívják fel a szikzacskó maradékát, amely az első hetekben a létfontosságú tápanyagokat biztosítja számukra. Ha idő előtt kiszedjük őket, az erekkel átszőtt szikzacskó megsérülhet vagy kiszakadhat, ami végzetes vérveszteséget és fertőzést okozhat.



